Tartalom:
Állatotthonok alternatívái
1. Nevelés és kampányolás
2. Törvényhozás és lobbizás
3. Publicitás
4. Ivartalanítási tervek
5. Állatorvosi kezelések
6. Kóborállat megőrző magánszolgálat
7. Kóbor-állat begyűjtőhely
Állatotthonok alternatívái
Állatotthon létesítése és fenntartása drága dolog. Az Egyesült Államok Humánus Társasága (HSUS) azt javasolja, hogy mielőtt még állatotthon létesítésére gondolnánk, az első év működtetési költségeinek rendelkezésre kell állniuk. Ezen túl a vállalkozásban millió egyéb probléma és hátráltató körülmény rejlik. Még a gyakorlott, anyagilag jól ellátott állatvédő egyesületek is állandóan saját hibáikból tanulnak.
Sok társaság az állatotthont a túlszaporodott, társként tartott állatok (pets) problémájának egyedüli megoldásának tartja. Némelyikük állatotthon létrehozásába és működtetésébe kezd kevés vagy nem létező anyagi fedezettel, gyakorlat nélkül vagy határozott, hosszú távra szóló tervek és működési mód elképzelése nélkül. Az eredmény általában szörnyű: a társaság az összes anyagi forrását az állatotthonba fekteti, és ezáltal nem marad idő és pénz más fontos prioritásokra mint pl. a humánumra való nevelés, kampányolás, törvényhozás, lobbizás és a népszerűsítés.
Szomorú tény, hogy az állatotthon alig javít országos szinten az állatvédelmen. Gyakran az állatotthonban elhelyezett állatok kárára kompromisszumokat kell kötni a gyakorlatlanság és pénzhiány miatt. Gyakori a betegség, a túlzsúfoltság, a tartási konfliktusok, a nem megfelelő elhelyezés, mozgás és stimuláció, s ha a kutyák túl sokáig vannak menhelyen, „intézményesítetté” válnak, s új gazdánál való elhelyezésük nehézzé válik. Néhány társaság euthanasia ellenes, amely azt jelenti, hogy az otthon hamarosan megtelik elhelyezhetetlen állatokkal. Ebben az esetben az otthon nem tud eleget tenni érdemben azon elkötelezettségének, hogy segítsen a kapuin kívüli kóbor állatok sorsán. De nem okvetlenül kell állatotthon. Vannak más módjai is a segítségnek. Néhány példát az alábbiakban adunk:
l. Nevelés és kampányolás
Készítsünk szórólapokat és nevelési célzatú anyagokat a „Felelősségteljes állattartás”-ról. Van már állatvédő társaságok által készített ilyen jellegű irodalom, amelyet mintának használhatunk. Ez az információ széles kört ölel fel, az egyszerű instrukcióktól — hogyan gondozzuk, lássuk el állatunkat — olyan információkon át, mint pl. az ivartalanítás, egészen a filozófiai megfontolásokig, hogy mi az ember felelőssége a társként tartott állata iránt.
Gondoskodjunk arról, hogy ezek lehetőség szerint minél több csatornán át kerüljenek terjesztésre, különösen állatorvosi rendelők, állatkórházak, s az állatok regisztrálására kijelölt helyeken. Törekedjünk a „Felelősségteljes állattartás”-t és az ember-állat köteléket, kapcsolatot a médiában közreadni: televízió, rádió, újságok és folyóiratok.
Ahol városi/községi kóborállat-begyűjtő telepek vannak, gondoskodjunk arról, hogy a felvilágosító anyagokat megkaphassák azok a személyek, akik „csavargó” kutyájukért jönnek oda.
Igyekezzünk az anyagokat ill. azok tartalmát fiatalok csoportjaihoz eljuttatni, továbbá az iskolákba.
A kampányolás is jó eszköze lehet a nevelésnek. Tüntetések és más, erős vizuális hatású események, kiegészítve pólókkal és poszterekkel stb. felhívhatják a közfigyelmet. Az esemény magas vizuális tartalma gyakran segít abban, hogy az üzenetnek komoly hatása legyen.
2. Törvényhozás és lobbizás
Gyakoroljunk nyomást a kormányokra, hogy modern, humánus programokat vezessenek be a kóbor-állat probléma kezelésére. A lobbizás eszközeként alkalmazzuk a WSPA - WHO - régi Fauna Egyesület által kiadott „Kóbor kutyák felügyelete” című munkát. Ez világosan megmutatja, hogy a „fogd be és öld meg” kampányok nemcsak inhumánusak, de hatástalanok is. A hatástalan kóborállat kontrolálás állandó magas költséget jelent. Az Európa Tanács társként tartott állatokra vonatkozó konvencióját szintén fel lehet használni a lobbizás eszközeként, mivel ez számos védő intézkedést tartalmaz.
Vannak olyan törvények és szabályozók, amelyeket a kormány országosan bevezethet a fölös számú kutya-populációval kapcsolatosan. Bebizonyosodott, hogy feltéve ha eredményesen hajtatják végre, ezek igenis hatékonyak.
Ezek az intézkedések magukba foglalják:
— a kötelező nyilvántartásba vételt és azonosítást — lehetőleg adóval kombinálva, hogy megakadályozzák a meggondolatlan állatvásárlást,
— a tenyésztők engedélykiváltási kötelezettségét,
— a tenyésztők és a kennelek ellenőrzését (csak engedéllyel rendelkezők adhatnak el állatot),
— azt, hogy nyilvános helyeken (metróban, parkban, piacon) ne lehessen állatot árulni,
— ne lehessen állatot kiskorúnak eladni,
— és azt, hogy a kegyetlenséget (beleértve az állat elhanyagolását) törvények büntessék.
Továbbá egységes törvénynek kell szabályozni a társként tartott állatok kiirtásának módszereit, hogy megakadályozzák a begyűjtő telepek és magánszemélyek által alkalmazott inhumánus módszereket.
Lobbizást lokális szinten is lehet folytatni, pl. a helyi kóborállat befogó telep körülményeinek javítására.
3. Publicitás
Ez a változtatáshoz vezető helyes út és mód. A média közlése és a kampányolás pellengérre állíthatja a legvisszataszítóbb bántalmakat és olyan közhangulatot teremthet, amely változáshoz vezet. A negatív publicitás sokkoló hatású és megragadhatja figyelmet, de pozitív javaslatokat is kell tenni, ha azt akarjuk, hogy az érdeklődés és a nyomás fennmaradjon.
4. Ivartalanítási tervek
Fontoljuk meg az ivartalanítást, amelyet a helyi önkormányzattal együttműködésben végzünk, illetve azon állatok ivartalanítását, amelyeket a helyi begyűjtő-állomásról vagy állatotthonból helyezünk új gazdához. Olyan ivartalanításról is szó lehet, amelynek során anyagilag hozzájárulunk saját gazdával rendelkező állatok ivartalanítási költségeihez, ha a tulajdonos alacsony jövedelmű vagy nyugdíjas. Kedvező, ha a kormány egyetért a csökkentett adóval az ivartalanított állatoknál, mivel ez ösztönző hatású.
5. Állatorvosi kezelések
Állatorvosi ellátást, kezelést lehet biztosítani az alacsony jövedelmű csoportokban. Ha a társaságnak nincsen saját állatorvosa, együttműködési megállapodást köthet valamely megbízható, helyi állatorvosi rendelővel.
6. Kóborállat megőrző magánszolgálat
Jó megoldás azoknak a társaságoknak, amelyek segíteni akarnak a kóbor állatokon, de nincs pénzük vagy szakértelmük állatotthon fenntartásához. Ha ez a rendszer jól szervezett és jól működik, jobb és eredményesebb lehet a kóbor állatok új otthonhoz juttatására mint az állatotthoni elhelyezés, mivel az állatok családi környezetben vannak és nem válnak „intézményesítettekké”.
A sikeres működtetés alapelemei:
a.) Központi szervezés: olyan központ, ahol találkoznak a megőrzők, az örökbefogadók, a rendőrség és más hatóságok, amelyek a kóbor állatokkal foglalkoznak.
b.) Jó nyilvántartás: minden beérkező állatról fényképet kell készíteni és saját nyilvántartó lapot kell kiállítani számára. Ha múltja megállapítható, ezt is fel kell tüntetni, továbbá a karantén- ill. a megfigyelési időszak alatt észlelteket. Minden kezelést részletesen le kell írni. A karantén-elhelyezés, a megőrző és az új örökbefogadó részleteire is szükség van.
c.) Jó állatorvosi ellenőrzés: beérkezésekor minden állatot állatorvossal meg kell vizsgáltatni, beoltani és minden szükséges kezelésben részesíteni. Karantén és megfigyelés alapvetően fontos. Újraelhelyezés előtt minden állatot tanácsos ivartalanítani.
d.) A megőrzők ellenőrzése: a potenciális megőrző otthonokat/lakásokat ellenőrizni kell, megfelelőek-e. Ha igen, meg kell határozni, hogy egyszerre hány állatot helyezhetnek ott el. Ez valószínűleg nem lehet több 3-4 macskánál vagy 2-3 kutyánál otthononként. A karanténban tartott állatokat el kell különíteni. A megőrzőkkel megfelelő szerződést kell kötni.
e.) A potenciális örökbefogadók ellenőrzése: a potenciális adoptálókat ellenőrizni kell, alkalmasak-e állattartásra. Megfelelő elhelyezés mellett alkalmasak legyenek az állat szükségleteinek kielégítésére. A helyzetet felmérő személynek meg kell bizonyosodnia arról, hogy az állatot elfogadható okokból kívánják-e örökbefogadni, és hogy a potenciális örökbefogadó tisztában van az állattartás felelősségével és kötelezettségeivel. Az örökbefogadókkal szerződést kell kötni, amely a társaságnak lehetővé teszi az állat visszavételét, ha nem gondoskodnak róla megfelelően. Az örökbefogadást követően legalább egy látogatást kell tenni az állat új otthonában.
f.) Örökbefogadó központ: mivel az állatok őrzése különböző helyeken történik, a potenciális örökbefogadók először megnézhetik az állatok fényképeit és a leírásokat, majd megbeszélhetnek egy találkozót. Vagy pedig, egy központi helyen a már alkalmasnak minősített örökbefogadók megtekinthetik az örökbefogadásra kínált állatokat. Egy előcsarnok vagy nyáron egy, park alkalmas lehet erre, a hét egy meghatározott napján. Mindazonáltal vigyázni kell arra, hogy az állat újraelhelyezése ne annak a helynek a közelébe történjék, ahol azt találták, mivel ez csavargási problémát, továbbá nyugtalanságot okozhat az állatban és tulajdonosában (az előzőben vagyis a jelenlegiben).
g.) Publicitás: Bebizonyosodott, hogy a média segítségével az állatok újraelhelyezésének esélyei alaposan megnőlnek. Ugyanakkor azonban, figyelmesen meg kell vizsgálni a potenciális örökbefogadókat, nehogy csak a pillanat hatása alatt jelentkezzenek adoptálásra.
h.) Nevelés: a társaság rendelkezzék egy sor információs anyaggal, pl. tájékoztató a felelősségteljes állattartásról, kötelezettségeiről, hogyan kell az állatról gondoskodni, az ivartalanításnak milyen előnyei vannak stb. Ha az eredeti tulajdonos az elveszett állatát akarja kiváltani, mind tájékoztató anyagokkal el kell látni, mind pedig beszélni kell vele az állattulajdonos felelősségéről.
7. Kóbor állat begyűjtőhely
Másik útja a kóbor állatok megmentésének, ha a társaságok nyomást gyakorolnak annak érdekében, hogy a helyi begyűjtőtelepen megváltozzék az eljárás és az állatok elhelyezése. Humánus befogási eljárásokat kell keresni és ha kell, megtanulni. A kiirtás módja legyen humánus. A társaság biztosíthatja az állatok helyét, almát, vizét és élelmét. Működhetnek kereső szolgáltatással olyan személyek számára, akik elvesztették állatukat és a hatóságon keresztül nem találják. Segíthetnek olyan személyeknek, akik otthont adnának egy kóbor kutyának vagy macskának, amelyet egyébként kiirtanának. Ez néhány lehetőség, amellyel segíteni lehet a kóbor állatokon.
A régi FAUNA Egyesület* tájékoztatója a WSPA körlevele alapján
*A Fauna Egyesület 2002 május végi közgyűlésén - az egyszerűbb utat választva - úgy határozott, hogy nem kíván társállatvédő csoportot létrehozni. Az egyesületből kiválva lényegében a tervezett Társállatvédő Csoport munkáját végezzük az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében. P.Zs.
Az Illatos Úti Állatvédő Projekt információtárából
Kapcsolódó oldal: www.allatvedo.atw.hu/__projekt/_haziallatmenhely.htm
1997. február 3., hétfő
1997. február 1., szombat
Kóbor kutyák felügyelete
Az első magyar állatvédelmi felügyelői tanfolyam segédanyagaként
kiadta a régi Fauna Egyesület* 1997-ben,
az Állatvédő Világszövetség eredeti kiadása alapján.
Tartalom
• Történelmi visszapillantás
• A kutyatartás előnyei
• Amikor a kapcsolat megszűnik
• Mi a kóbor kutya?
• A költségek
• Hatásos ellenőrzés
• Oktatás
• Kutyák nyilvántartása és azonosítása
• Nyilvántartási díj — kutyaadó
• Ivartalanítás
• Felügyelet nélküli kutyák környezetének ellenőrzése
• Tenyésztők engedélyezése és ellenőrzése
• Eladási hálózatok engedélyezése és ellenőrzése
• A rendelkezések végrehajtása
• És ez működik
• 1. függelék: Kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó törvényjavaslat tervezet
Történelmi visszapillantás
Úgy mondják, ember és kutya között több, mint 12 ezer évvel ezelőtt jött létre a kapcsolat, valahol Eurázsiában. Amikor a farkas megközelítette az ember korai táborhelyeit és településeit, kapott némi eledelt, így hamarosan gyakori és szívesen látott vendég lett, figyelmeztette az embert a közelgő, veszélyre, és később társa lett a vadászatban. Igy kezdődött el a kutya háziasítása és jött létre a maga nemében egyedülálló kapcsolat ember és állat között.
A kutyatartás előnyei
Számos előnnyel jár, ha valaki kutyát tart. A kutya munkát végez, mint pásztorkutya, szánt húz, házat őriz, rokkant személyek, pl. vakok és siketek támasza. A kutya csökkentheti a magányosság és depresszió érzését; társat, testmozgást, érdekes, változatos életvitelt jelent, és igényli a gondoskodást. A figyelem elterelésével csökkentheti a szorongást, biztonságérzetet, a kapcsolat örömét nyújtja.
Számos tudományos kutatás bizonyítja, hogy a kutyák jó hatást tesznek gazdáikra, mind pszichológiai, mind fiziológiai értelemben. Csökkentik a stresszt, ami köztudottan javítja az immunrendszer működését. A kutya jótékony hatása indokolja, hogy idősek otthonaiba és kórházakba beviszik a kutyákat gazdáikat meglátogatni.
Amikor a kapcsolat megszűnik
A kutya háziasítása, a kutya hasznos volta az ember számára, és az a védelem, amit viszonzásul az ember nyújt a kutyának, a kapcsolat megerősödéséhez vezetett. Napjainkban az ember gyakran vét e kapcsolat ellen, amikor engedi a kutyák túlzott elszaporodását, majd nagy számban hagyja magukra őket, óriási szenvedést okozva ezzel az állatoknak, és néha veszélybe sodorva az emberi közösség egészségét is. A kormányok és a helyi hatóságok, amelyek szembekerülnek az ilyen kutyák okozta problémákkal, gyakran fordulnak a tömegmészárlás eszközéhez a gyors megoldás reményében, de rá kell jönniük, hogy folytatni kell a pusztítást évről-évre, a végső megoldás reménye nélkül. Sőt, azzal, hogy ideiglenesen csökkentik a kóbor kutyák számát, a megmaradók számára túlélési esélyt biztosítanak, és elősegítik a kóbor kutyák elszaporodását a „megritkított” területekre, így hozzájárulva mindenféle betegség — így pl. a veszettség — terjedéséhez.
Nagy a valószínűsége annak, hogy azokat a kutyákat kapják el ezekben a „fogd meg és öld meg” kampányokban, amelyek nem csavarogtak el messzire otthonuktól. Ezeknek a kutyáknak tulajdonosai esetleg nem jó szemmel nézik a sintérek tevékenységét, és ha a kutyákat ölik, természetesen felháborodással fordulnak a hatóságokhoz. Másrészt a kutyák elszaporodását gátló humánus program számot tarthat a helyi közösség és az állatvédő szervezetek támogatására.
A kutyák összeszedése és megölése sohasem tekinthető a kutya túlszaporodás leghatékonyabb megoldásának, nem hatol a probléma gyökeréig. Ma már felismerték, hogy a kóbor kutyák problémáját egyedül a túlszaporodott állatok megsemmisítésével nem lehet megoldani. Hosszútávú, aktív intézkedések szükségesek: nyilvántartás, ivartalanítás és a lakosság felvilágosítása.
Mi a kóbor kutya?
Egyes országokban minden olyan eb, amely gazdája vagy gondozója nélkül van nyilvános helyen, vagy nem visel nyakörvet és azonosító cimkét, törvényes értelemben kóbor kutya. Más országokban szokás a kutyákat kiengedni, hogy otthonuk közelében csavarogjanak nyakörv nélkül, éjszaka pedig arra bátorítják őket, hogy messzebbre is elmerészkedjenek élelmet keresve. E két véglet között előfordul, hogy egy közterületen kószáló kutya a gazdáját várja, vagy elveszett, vagy gazdája magára hagyta. Melegebb éghajlat alatt előfordul, hogy kiskutyák életben maradnak, miután egy kóbor szuka világra hozta őket; Ha nem fogadja be őket valaki, gazdátlan ebekként nőnek fel. Az ilyen kutyákat nehéz befogni, szerepük lehet a betegségek terjesztésében, de túlélési esélyük kicsi, és ritkán okoznak nagyobb gondot.
A felügyeleti programot úgy kell megtervezni, hogy különbséget tegyünk gazdával rendelkező és gazdátlan ebek között, és megfelelően járjunk el mindkét kategória esetében. Olyan oktatási programmal is összeköthető, amelynek célja a problémák megelőzése, azaz a kutyatulajdonos által végeztetett ivartalanítás.
A költségek
Sok kormány a költségek miatt nem vezet be humánus kóbor állat-felügyeleti programot. Ez azonban hamis takarékossági szempont, ha megvizsgáljuk a hatástalan eljárások rejtett költségeit, mint közlekedési balesetek, kutyaharapás és más egészségügyi veszélyek (pl. veszettség), befogás és kivégzés költségei, vadkárok és gazdaságok állat állományának veszteségei és egyéb károkozás.
A megelőző program költségeit ellensúlyozhatja a kötelező nyilvántartás és az ivartalanított ebek gazdáinak nyújtott kedvezmények.
Hatásos ellenőrzés
A megfelelő ellenőrzés fontos része a megelőző program, amelynek keretében felvilágosítják a kutyatulajdonosokat és a leendő gazdákat, a kutyák szaporodásának ellenőrzéséről, felügyelet nélkül hagyott kutyák ellenőrzéséről, a kutyák kötelező nyilvántartási és azonosító rendszeréről, a tenyésztők és a kereskedelmi formák engedélyezéséről és felügyeletéről. Alapvető a rendelkezések betartatása. A sikeres ellenőrző program főbb feltételeit alább részletesen vizsgáljuk, a szükséges rendeletekre vonatkozó javaslatokat az 1. sz. függelék tartalmazza.
Oktatás
A helyi hatóságok (önkormányzatok) magukra vállalhatnák az állattartók oktatásának és felvilágosításának feladatát. Ahol lehetséges, az állatvédőket is be kell vonni ebbe a programba. Fontos, hogy felhívják a figyelmet az ivartalanítás előnyeire, az állattartás igényességére, és arra a szeretetre és gondoskodásra, ami ehhez szükséges. Az egyik cél az legyen, hogy a kutyatartók felelős gazdákká váljanak A másik, hogy a jövőben elkerülhető legyen állatok ötletszerű vásárlása. Az oktató anyagokban ki kell emelni a tulajdonosok törvényes és etikai felelősségét is.
A felvilágosító programban kapjanak helyet olyan szórólapok és füzetek, amelyeket széles körben terjesztenek (pl. állatorvosi rendelők, könyvtárak, rendőrkapitányságok, állategészségügyi igazgatóságok, önkormányzati hivatalok. Helyezzék el ezeket kutyaújságokba, osztogassák állatvédelmi társaságok és kutyatenyésztő klubok tagjainak). A felvilágosító anyagokat be kell mutatni, kutyakiállításokon, stb. Amikor csak mód van rá, a programot a médiában népszerűsíteni kell.
Az oktatás az állatvédelmi felügyelők gyakorlati teendője is, valahányszor probléma adódik: elhagyott vagy rossz bánásmódnak kitett kutyák esetében. Valahányszor egy gazda jelentkezik felügyelet nélkül hagyott és befogott kutyájáért, az állatvédelmi felügyelőknek ki kell használniuk a felvilágosítás lehetőségét.
Kutyák nyilvántartása és azonosítása
A kutyanyilvántartás és -azonosítás alapkérdés a kutyafelügyelet sikeres végrehajtásában. Az olyan egészségügyi rendelkezések, mint a kötelező veszettség elleni oltás is csak a megfelelően alkalmazott nyilvántartási és azonosítási rendszer alapján működik.
A nyilvántartás minden egyes kutyára, gazdáik adataira és pontos jegyzékek készítésére terjed ki. A legmegfelelőbb rendszert a nemzeti sajátosságok határozzák meg. Lehet országos számítógépes rendszer, ahol a központi adatbázis elérhető az ország különböző pontjairól, vagy nagyobb ország esetében olyan regionális rendszer, amelynek előtagja világosan utal az illető körzetre. Minden kutyának viselnie kell egy állandó azonosító jelet vagy számot, amely a központi rendszerben szerepel. Ha az azonosító jelet tetoválták rá, akkor feltűnő és olvasható legyen. Ha mikrochipje van, akkor láthatóan jelezni kell ezt is (pl. tetovált M vagy X jellel a fül belsején vagy a comb belső oldalán). Ha az ország nem rendelkezik megfelelő mikrochip leolvasókkal, akkor jobb a tetoválást kötelezővé tenni, amíg széles körben el nem terjed a mikrochip leolvasók használata, és a kompatibilitás kérdése megoldódik.
A 3. sz. függelékben (...) némi háttér-információ található a kutyák azonosító rendszeréről, többek között a Pettrac mikrochip beültetésről, amit a Wood Green Animal Shelters alkalmaz állatazonosító programja részeként, és a tetoválásról.
Az állandó azonosító jelen kívül a kutyáknak kötelező a nyakörv és azonosító lap viselése házon kívül. Ezen a lapon szerepelnie kell gazdájuk adatainak, nevének, címének, telefonszámának. Olyan országokban, ahol a nyakörvet gyakran ellopják, olcsó műanyag nyakörv ajánlott, amit nem érdemes ellopni. A tulajdonos adatait be lehet ragasztani ezekbe a nyakörvekbe. Színkódot is lehet alkalmazni (évenként váltva a színt), amiről leolvasható a kutya oltási állapota.
Ha a kutyát ideiglenesen máshová viszik — pl. nyaralásnál — fontos, hogy az ideiglenes cím rajta legyen a nyakörvön, hogy vissza tudják szolgáltatni a kutyát, ha megszökik a nyaralás alatt, vagy az ideiglenes címről.
A kötelező nyilvántartás és azonosítás elmulasztását büntetéssel kell sújtani, állattartói hanyagság címén.
Nyilvántartási díj — kutyaadó
A nyilvántartásért díjat (vagy kutyaadót) kell kivetni, ivartalanított állatokért alacsonyabb összeget, hogy bátorítsuk az ivartalanítást. Az összeget csökkenteni lehet anyagi nehézség esetén — pl. nyugdíjasoknál — és mindenképpen csökkenteni kell, ha valaki elhagyott kutyát fogad be, hogy bátorítsuk a befogadást. A díj bevezetését jóelőre nyilvánosságra kell hozni, mert így megakadályozható az ötletszerű állatszerzés vagy vásárlás, amit az állat magára hagyása követ, amikor fizetni kellene utána. Lehetséges a díj fizetésének elhalasztása egy évvel. Ezzel talán elérhető a pánikszerű megszabadulás a már meglévő állatoktól. Alapvető kérdés, hogy az adóból befolyt jövedelmet vissza lehessen forgatni kóbor állatok felügyeletére és oktatási célra. A díj beszedését össze kell kötni a kötelező nyilvántartással és azonosítással, úgyhogy azonnal látható legyen a díjfizetés elmulasztása. Ez könnyebben elérhető ha a nyilvántartásba vételkor a hatóság kódolt cimkét vagy lapot biztosít minden kutyának.
Ivartalanítás
Az ivartalanítás (mind nőstényeké, mind hímeké) érdekében mindent el kell követni, beleértve a felvilágosítást, kedvezményeket (alacsonyabb nyilvántartási díj vagy adó) és támogatott ivartalanító szolgálatokat. A helyi hatóságnak törekednie kell támogatott ivartalanító programok létrehozására, ha lehet, állatorvosi intézmények és állatvédő szervezetek bevonásával. Az állatvédő egyesületeknek gondoskodniuk kell arról, hogy minden állat ivartalanítva legyen, mielőtt új gazdáknak adják őket. Ugyanígy minden kóbor kutyát, ha otthonra talál, a helyi hatóságoknak ivartalaníttatni kell.
Az az eredmény, amit az alacsony költségű ivartalanítással el lehet érni a kóbor kutyák felügyeleti programjában, drámainak mondható.
Lásd például az alábbi táblázatot az USA és Kanada gyakorlatáról:
Klinika Los Angeles Santa Barbara Ottawa Vancouver
Megnyitás ideje 1971 1975 1978 1976
Megnyitáskor kiirtott állatok száma 110.835 6.000 12.700 80.000
1984-ben kiirtott állatok száma 52.518 1.000 7.300 8.936
Csökkenés 53 % 80 % 42 % 88 %
Felügyelet nélküli kutyák környezetének ellenőrzése
Köztudott, hogy a kóbor kutyák népessége aszerint nő, minél nagyobb egy bizonyos terület „befogadóképessége”. A „befogadóképesség” ennivaló és búvóhely lehetőségeket jelent. A „befogadóképesség” csökkentésének egyik módja, ha egy bizonyos területen csökkentik az ennivaló-forrásokat, azaz tisztán tartják a területet. Különös figyelmet kell fordítani piacokra, vágóhidakra, útmenti vagy egyéb éttermekre, szemétdombokra, ipari területekre és lakatlan helyekre.
Tenyésztők engedélyezése és ellenőrzése
A válogatás nélküli tenyésztés gyakran az egyik legfőbb oka a kedvtelésből tartott állatok túlnépesedésének. Igen fontos, hogy minden kereskedelmi célú tenyésztést engedélyhez és ellenőrzéshez kössenek. Szigorú állatvédelmi előírások (mint elhelyezés, gondozás, állatorvosi vizsgálat, minden szuka fedeztetésének gyakorisága stb.) betartása szükséges az engedélyezéshez, ha úgy akarnak tenyészteni, hogy nincs még helye a kölyköknek. Ami annyit jelent, hogy csak engedélyezett tenyésztők jelenhetnek meg a szabadpiacon (vagy bármilyen kereskedőnél és eladási hálózatban). Bárkitől, aki kutyát vagy kutyakölyköt árul, megkívánható, hogy a vásárlóiról részletes adatokkal szolgáljon a nyilvántartó és engedélyező hatóságnak, így lehetővé tegye az adatok pontosítását.
Az engedélyezés díjának fedeznie kell az engedélyezés és végrehajtás költségeit.
Eladási hálózatok engedélyezése és ellenőrzése
Szükség van minden eladási hálózat, eladó és állatkereskedés ellenőrzésére. Az engedélyezett kereskedelmi hálózatokban csak engedéllyel rendelkező tenyésztőktől lehet kutyakölyköt vagy kutyát vásárolni, így a hatóság képviselői le tudják nyomozni és ellenőrizhetik az állatokat a teljes tenyésztési és elosztási hálózatban. Nem engedélyezhető árusítás nyilvános helyeken, pl. metróban, városi tereken, piacon stb. Állatvédelmi feltételekhez kell kötni minden egyes engedélyt (elhelyezés, gondozás, állatorvosi felügyelet stb.)
Az engedély díjának fedeznie kell az engedélyezés és végrehajtás költségeit.
(Kapcsolódó cikk: Különvéleményünk az állatkereskedőkkel kapcsolatban...)
A rendelkezések végrehajtása
A végrehajtatásnak eredményesen, de emberségesen kel történnie. Bizonyára a helyi hatóságok felelőssége lesz a rendelkezések betartatása nap mint nap — engedélyezés és nyilvántartás, az engedéllyel rendelkező tenyésztők és kereskedelmi hálózatok időnkénti ellenőrzése, adatnyilvántartás valamint felvilágosítás, ivartalanítási programok, kutyafelügyelet tervezése. Szükséges a központi átlátás és az adatok (különösen a központi kutyanyilvántartás) összevetése.
Az állatvédelmi felügyelők döntő szerepet játszanak az ellenőrző programban. Az ebben a munkakörben dolgozókat tapasztalatuk, állatszeretetük és emberi tulajdonságaik alapján kell kiválasztani. Voltaképpen fontos felvilágosító és PR szerepük van. Nagyon fontos, hogy szerepük ne értékelődjön le nem megfelelő személyek alkalmazásával.
A helyi hatóságnak biztosítania kell az állatok megfelelő elhelyezését a kezdeti karantén-időszakban. A 4. sz. függelékben (...) található néhány tanács és egyszerű tervrajz. További felvilágosítás és kennelekkel kapcsolatos konzultáció {igény esetén) a WSPA-tól kérhető. A 4. sz. függelék (...) ad némi háttérinformációt is a „Parasol Kennel Rendszerről”, amely új, kevés munkát igénylő alternatívája a hagyományos „barakk” kenneleknek.
Fontos az állatvédelmi felügyelő számára a megfelelő jármű megválasztása. Tágas, jól szellőztethető hátsó térrel kell rendelkeznie, elválasztva a vezetőfülkétől. Megbízható, jól karbantartott kocsinak kell lennie. A kocsi javasolt felszerelése a 2. sz. függelékben (...) látható.
Mind a kenneleket, mind az autókat betegség megelőzési szempontból kell megtervezni és tisztán tartani. A 4. sz. függelék (...) tartalmazza a belégzéssel terjedő vírus terjedésének megelőzésére vonatkozó tanácsokat autók és kennelek esetében.
A befogási módszereknek humánusnak kell lenniük, türelmet és az állati viselkedés megértését igénylik. Egyes állatvédelmi felügyelők például ennivalót használnak csaléteknek, vagy saját kutyájukat használják, hogy odacsalják a befogandó kutyát. Az állatvédelmi felügyelőknek széles körű kiképzésben kell részesülniük állatokkal való bánásmód terén, érteniük kell mindenféle kutyával való bánáshoz, agresszív kutyákhoz is. Az 5. sz. függelék (...) tartalmaz néhány hasznos tanácsot az állatok befogásához és nehéz vagy veszélyes kutyák kezeléséhez.
Ha elveszett kutyákat fognak be, ezeket vissza kell juttatni gazdáikhoz, és ezt az alkalmat kell megragadni az állattartás felelősségéről nyújtott felvilágosításra.
Pontos kimutatást kell vezetni minden, a kóbor kutyák gyűjtőközpontjába (gyepmestertelepre) bevitt kutyáról, a tulajdonos adataival, ha ezek ismertek, ha lehet, a kutya fényképével. Ezek azok az információk, amelyek alapján a tulajdonosok visszakérhetik kutyájukat.
Amikor jelentkeznek a befogott kutyáért, a tulajdonossal bírságot kell fizettetni, mielőtt megkapja a kutyáját (hogy megtérítse a gyepmester elvesztegetett idejét és bármilyen más költséget).
A gyepmestertelep adatait széles körben ismertetni kell, hogy megkönnyítsük a kutyák visszaadását. A kutyákat egyenként, elkülönítve kell tartani legalább tíz napig, hogy a tulajdonosoknak bőven legyen idejük jelentkezni állataikért. Kényelmes elhelyezést, ennivalót és ivóvizet kell biztosítani az állatoknak ottlétük egész idejére.
Amikor a karantén ideje letelik, az állatokat át kell adni a helyi állatvédő szervezeteknek, hogy, ha lehetséges, új otthont szerezzenek nekik. Egyébként a gyepmestereknek is meg kell tenniük minden tőlük telhetőt, hogy a gondjaikra bízott állatokat elhelyezzék. Az eutanázia csak a végső megoldás lehet, ha nem sikerült az elhelyezés. Ebben az esetben feltétlenül humánus módszert kell alkalmazni.
Ha egy izolált közösségben csak kevés kóbor kutya van, és nem hatnak zavaróan, de elhelyezésükre nemigen van mód, jó megoldás lehet, ha befogják, beoltják, féregtelenítik, ivartalanítják és szabadon engedik a kóbor kutyákat. Ez esetben csak a beteg, legyengült vagy agresszív kutyákat kell elaltatni.
A törvénykezésnél felmerülhet az az igény, hogy a tulajdonosokat kötelezzék a kutyapiszok feltakarítására. Ahol helyi rendeletek kötelezik a kutyatulajdonosokat, hogy takarítsanak kutyáik után (pl. parkokban és városközpontokban), a gyepmestert fel kell hatalmazni e rendeletek betartatására. Ha a tulajdonosok hagyják kutyáikat piszkítani és nem takarítanak utánuk, az állatvédelmi felügyelő joga legyen megbüntetni a rendelet megszegőit.
Minden bírságot, amit az állatvédelmi felügyelők eljárásuk során beszednek, a kóbor kutya-program céljaira és oktatásra kell fordítani. Az állatvédelmi felügyelők oktatói szerepét össze kell kapcsolni a közösségben való jelenlétükkel. Kezdetben legalábbis szükség lehet PR alkalmazására, hogy a közösség elfogadja az újfajta gyepmesteri szolgálatot. Az állatvédőkkel való kapcsolat segítheti ezt az átalakulást és a közvélemény elfogadó magatartását. A gyepmestereknek arra is felhatalmazást kell adni, hogy elkobozzanak kutyákat, és bíróság elé vigyenek olyan eseteket, ahol kegyetlenséget és/vagy az állatok elhanyagolását tapasztalják.
És ez működik
A megfelelően érvényesített megelőző módszerek jól működnek. Svédországban jól érvényesítik a kötelező engedélyeztetési, azonosítási és kutyaadóztatási törvényeket. Ez oda vezetett, hogy a felügyelet nélkülikutyák 90%-át sikerült elhelyezni, és a stockholmi kutyaotthon 50 ketrece soha nincs tele, úgyhogy „fizetővendégeket” helyezhetnek el bennük.
Svédországban minden város tanácsa külön éves regisztrálási díjat állapít meg, a kutyáknak nyakörvükön kell hordaniuk az engedélyszámot, hogy a rendőrség ellenőrizhesse. Az engedélyezési díjból évente adományokat juttatnak az állatkórházaknak. A Svéd Kennel Klub a fültetoválást ajánlja azonosító módszerként.
A kutyákat nem engedik szabadon futkosni a városok utcáin, pórázon kell vezetni őket. A kutyatulajdonos felelős mindenféle kutyapiszkításért és fel kell takarítania az állata után. Ha egy kutya elkóborol, általában a rendőrség fogja be, vagy aki megtalálta, és a helyi kutyamenhelyre kerül. Ha egy egészséges kutyáért nem jelentkeznek, a menhely új tulajdonosnak adja, többnyire hosszú a kutyára várakozók listája.
A régi FAUNA Egyesület* és a kiadványa, 1997.
Támogatók:
— Pet Respect — EU
Kapcsolódó fejezet:
Kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó törvényjavaslat tervezet
* A Fauna Egyesület 2002 május végi közgyűlésén - az egyszerűbb utat választva - úgy határozott, hogy nem kíván társállatvédő csoportot létrehozni. Az egyesületből kiválva lényegében a tervezett Társállatvédő Csoport munkáját végezzük az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében. P.Zs.
Példaértékű munkát végző állatvédő szervezetek,
állatvédelmi felügyelő hálózatok a világban:
RSPCA - The Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals
ASPCA - Animal Precinct
Michigan Humane Society - Animal Cops Detroit
Houston SPCA - Animal Cops Houston
San Francisco Animal Care And Control - Animal Cops San Fancisco
San Francisco SPCA
HSUS - The Humane Society of the United States
PETA - People for the Ethical Treatment of Animals
WSPA - World Society for the Protection of Animals
Az RSPCA állatvédelmi felügyelői tanfolyamára egy-egy alkalommal kb. háromezren jelentkeznek, akik közül általában 30 hallgatót vesznek fel - belőlük válnak kb. egyéves kemény elméleti és gyakorlati képzés után az RSPCA állatvédelmi felügyelői... Reméljük hamarosan Magyarországon is eljön az az idő, amikor már nem csak az Animal Planet-en nézzük majd az állatvédelmi felügyelők munkáját!
Az Illatos Úti Állatvédő Projekt információtárából
kiadta a régi Fauna Egyesület* 1997-ben,
az Állatvédő Világszövetség eredeti kiadása alapján.
Tartalom
• Történelmi visszapillantás
• A kutyatartás előnyei
• Amikor a kapcsolat megszűnik
• Mi a kóbor kutya?
• A költségek
• Hatásos ellenőrzés
• Oktatás
• Kutyák nyilvántartása és azonosítása
• Nyilvántartási díj — kutyaadó
• Ivartalanítás
• Felügyelet nélküli kutyák környezetének ellenőrzése
• Tenyésztők engedélyezése és ellenőrzése
• Eladási hálózatok engedélyezése és ellenőrzése
• A rendelkezések végrehajtása
• És ez működik
• 1. függelék: Kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó törvényjavaslat tervezet
Történelmi visszapillantás
Úgy mondják, ember és kutya között több, mint 12 ezer évvel ezelőtt jött létre a kapcsolat, valahol Eurázsiában. Amikor a farkas megközelítette az ember korai táborhelyeit és településeit, kapott némi eledelt, így hamarosan gyakori és szívesen látott vendég lett, figyelmeztette az embert a közelgő, veszélyre, és később társa lett a vadászatban. Igy kezdődött el a kutya háziasítása és jött létre a maga nemében egyedülálló kapcsolat ember és állat között.
A kutyatartás előnyei
Számos előnnyel jár, ha valaki kutyát tart. A kutya munkát végez, mint pásztorkutya, szánt húz, házat őriz, rokkant személyek, pl. vakok és siketek támasza. A kutya csökkentheti a magányosság és depresszió érzését; társat, testmozgást, érdekes, változatos életvitelt jelent, és igényli a gondoskodást. A figyelem elterelésével csökkentheti a szorongást, biztonságérzetet, a kapcsolat örömét nyújtja.
Számos tudományos kutatás bizonyítja, hogy a kutyák jó hatást tesznek gazdáikra, mind pszichológiai, mind fiziológiai értelemben. Csökkentik a stresszt, ami köztudottan javítja az immunrendszer működését. A kutya jótékony hatása indokolja, hogy idősek otthonaiba és kórházakba beviszik a kutyákat gazdáikat meglátogatni.
Amikor a kapcsolat megszűnik
A kutya háziasítása, a kutya hasznos volta az ember számára, és az a védelem, amit viszonzásul az ember nyújt a kutyának, a kapcsolat megerősödéséhez vezetett. Napjainkban az ember gyakran vét e kapcsolat ellen, amikor engedi a kutyák túlzott elszaporodását, majd nagy számban hagyja magukra őket, óriási szenvedést okozva ezzel az állatoknak, és néha veszélybe sodorva az emberi közösség egészségét is. A kormányok és a helyi hatóságok, amelyek szembekerülnek az ilyen kutyák okozta problémákkal, gyakran fordulnak a tömegmészárlás eszközéhez a gyors megoldás reményében, de rá kell jönniük, hogy folytatni kell a pusztítást évről-évre, a végső megoldás reménye nélkül. Sőt, azzal, hogy ideiglenesen csökkentik a kóbor kutyák számát, a megmaradók számára túlélési esélyt biztosítanak, és elősegítik a kóbor kutyák elszaporodását a „megritkított” területekre, így hozzájárulva mindenféle betegség — így pl. a veszettség — terjedéséhez.
Nagy a valószínűsége annak, hogy azokat a kutyákat kapják el ezekben a „fogd meg és öld meg” kampányokban, amelyek nem csavarogtak el messzire otthonuktól. Ezeknek a kutyáknak tulajdonosai esetleg nem jó szemmel nézik a sintérek tevékenységét, és ha a kutyákat ölik, természetesen felháborodással fordulnak a hatóságokhoz. Másrészt a kutyák elszaporodását gátló humánus program számot tarthat a helyi közösség és az állatvédő szervezetek támogatására.
A kutyák összeszedése és megölése sohasem tekinthető a kutya túlszaporodás leghatékonyabb megoldásának, nem hatol a probléma gyökeréig. Ma már felismerték, hogy a kóbor kutyák problémáját egyedül a túlszaporodott állatok megsemmisítésével nem lehet megoldani. Hosszútávú, aktív intézkedések szükségesek: nyilvántartás, ivartalanítás és a lakosság felvilágosítása.
Mi a kóbor kutya?
Egyes országokban minden olyan eb, amely gazdája vagy gondozója nélkül van nyilvános helyen, vagy nem visel nyakörvet és azonosító cimkét, törvényes értelemben kóbor kutya. Más országokban szokás a kutyákat kiengedni, hogy otthonuk közelében csavarogjanak nyakörv nélkül, éjszaka pedig arra bátorítják őket, hogy messzebbre is elmerészkedjenek élelmet keresve. E két véglet között előfordul, hogy egy közterületen kószáló kutya a gazdáját várja, vagy elveszett, vagy gazdája magára hagyta. Melegebb éghajlat alatt előfordul, hogy kiskutyák életben maradnak, miután egy kóbor szuka világra hozta őket; Ha nem fogadja be őket valaki, gazdátlan ebekként nőnek fel. Az ilyen kutyákat nehéz befogni, szerepük lehet a betegségek terjesztésében, de túlélési esélyük kicsi, és ritkán okoznak nagyobb gondot.
A felügyeleti programot úgy kell megtervezni, hogy különbséget tegyünk gazdával rendelkező és gazdátlan ebek között, és megfelelően járjunk el mindkét kategória esetében. Olyan oktatási programmal is összeköthető, amelynek célja a problémák megelőzése, azaz a kutyatulajdonos által végeztetett ivartalanítás.
A költségek
Sok kormány a költségek miatt nem vezet be humánus kóbor állat-felügyeleti programot. Ez azonban hamis takarékossági szempont, ha megvizsgáljuk a hatástalan eljárások rejtett költségeit, mint közlekedési balesetek, kutyaharapás és más egészségügyi veszélyek (pl. veszettség), befogás és kivégzés költségei, vadkárok és gazdaságok állat állományának veszteségei és egyéb károkozás.
A megelőző program költségeit ellensúlyozhatja a kötelező nyilvántartás és az ivartalanított ebek gazdáinak nyújtott kedvezmények.
Hatásos ellenőrzés
A megfelelő ellenőrzés fontos része a megelőző program, amelynek keretében felvilágosítják a kutyatulajdonosokat és a leendő gazdákat, a kutyák szaporodásának ellenőrzéséről, felügyelet nélkül hagyott kutyák ellenőrzéséről, a kutyák kötelező nyilvántartási és azonosító rendszeréről, a tenyésztők és a kereskedelmi formák engedélyezéséről és felügyeletéről. Alapvető a rendelkezések betartatása. A sikeres ellenőrző program főbb feltételeit alább részletesen vizsgáljuk, a szükséges rendeletekre vonatkozó javaslatokat az 1. sz. függelék tartalmazza.
Oktatás
A helyi hatóságok (önkormányzatok) magukra vállalhatnák az állattartók oktatásának és felvilágosításának feladatát. Ahol lehetséges, az állatvédőket is be kell vonni ebbe a programba. Fontos, hogy felhívják a figyelmet az ivartalanítás előnyeire, az állattartás igényességére, és arra a szeretetre és gondoskodásra, ami ehhez szükséges. Az egyik cél az legyen, hogy a kutyatartók felelős gazdákká váljanak A másik, hogy a jövőben elkerülhető legyen állatok ötletszerű vásárlása. Az oktató anyagokban ki kell emelni a tulajdonosok törvényes és etikai felelősségét is.
A felvilágosító programban kapjanak helyet olyan szórólapok és füzetek, amelyeket széles körben terjesztenek (pl. állatorvosi rendelők, könyvtárak, rendőrkapitányságok, állategészségügyi igazgatóságok, önkormányzati hivatalok. Helyezzék el ezeket kutyaújságokba, osztogassák állatvédelmi társaságok és kutyatenyésztő klubok tagjainak). A felvilágosító anyagokat be kell mutatni, kutyakiállításokon, stb. Amikor csak mód van rá, a programot a médiában népszerűsíteni kell.
Az oktatás az állatvédelmi felügyelők gyakorlati teendője is, valahányszor probléma adódik: elhagyott vagy rossz bánásmódnak kitett kutyák esetében. Valahányszor egy gazda jelentkezik felügyelet nélkül hagyott és befogott kutyájáért, az állatvédelmi felügyelőknek ki kell használniuk a felvilágosítás lehetőségét.
Kutyák nyilvántartása és azonosítása
A kutyanyilvántartás és -azonosítás alapkérdés a kutyafelügyelet sikeres végrehajtásában. Az olyan egészségügyi rendelkezések, mint a kötelező veszettség elleni oltás is csak a megfelelően alkalmazott nyilvántartási és azonosítási rendszer alapján működik.
A nyilvántartás minden egyes kutyára, gazdáik adataira és pontos jegyzékek készítésére terjed ki. A legmegfelelőbb rendszert a nemzeti sajátosságok határozzák meg. Lehet országos számítógépes rendszer, ahol a központi adatbázis elérhető az ország különböző pontjairól, vagy nagyobb ország esetében olyan regionális rendszer, amelynek előtagja világosan utal az illető körzetre. Minden kutyának viselnie kell egy állandó azonosító jelet vagy számot, amely a központi rendszerben szerepel. Ha az azonosító jelet tetoválták rá, akkor feltűnő és olvasható legyen. Ha mikrochipje van, akkor láthatóan jelezni kell ezt is (pl. tetovált M vagy X jellel a fül belsején vagy a comb belső oldalán). Ha az ország nem rendelkezik megfelelő mikrochip leolvasókkal, akkor jobb a tetoválást kötelezővé tenni, amíg széles körben el nem terjed a mikrochip leolvasók használata, és a kompatibilitás kérdése megoldódik.
A 3. sz. függelékben (...) némi háttér-információ található a kutyák azonosító rendszeréről, többek között a Pettrac mikrochip beültetésről, amit a Wood Green Animal Shelters alkalmaz állatazonosító programja részeként, és a tetoválásról.
Az állandó azonosító jelen kívül a kutyáknak kötelező a nyakörv és azonosító lap viselése házon kívül. Ezen a lapon szerepelnie kell gazdájuk adatainak, nevének, címének, telefonszámának. Olyan országokban, ahol a nyakörvet gyakran ellopják, olcsó műanyag nyakörv ajánlott, amit nem érdemes ellopni. A tulajdonos adatait be lehet ragasztani ezekbe a nyakörvekbe. Színkódot is lehet alkalmazni (évenként váltva a színt), amiről leolvasható a kutya oltási állapota.
Ha a kutyát ideiglenesen máshová viszik — pl. nyaralásnál — fontos, hogy az ideiglenes cím rajta legyen a nyakörvön, hogy vissza tudják szolgáltatni a kutyát, ha megszökik a nyaralás alatt, vagy az ideiglenes címről.
A kötelező nyilvántartás és azonosítás elmulasztását büntetéssel kell sújtani, állattartói hanyagság címén.
Nyilvántartási díj — kutyaadó
A nyilvántartásért díjat (vagy kutyaadót) kell kivetni, ivartalanított állatokért alacsonyabb összeget, hogy bátorítsuk az ivartalanítást. Az összeget csökkenteni lehet anyagi nehézség esetén — pl. nyugdíjasoknál — és mindenképpen csökkenteni kell, ha valaki elhagyott kutyát fogad be, hogy bátorítsuk a befogadást. A díj bevezetését jóelőre nyilvánosságra kell hozni, mert így megakadályozható az ötletszerű állatszerzés vagy vásárlás, amit az állat magára hagyása követ, amikor fizetni kellene utána. Lehetséges a díj fizetésének elhalasztása egy évvel. Ezzel talán elérhető a pánikszerű megszabadulás a már meglévő állatoktól. Alapvető kérdés, hogy az adóból befolyt jövedelmet vissza lehessen forgatni kóbor állatok felügyeletére és oktatási célra. A díj beszedését össze kell kötni a kötelező nyilvántartással és azonosítással, úgyhogy azonnal látható legyen a díjfizetés elmulasztása. Ez könnyebben elérhető ha a nyilvántartásba vételkor a hatóság kódolt cimkét vagy lapot biztosít minden kutyának.
Ivartalanítás
Az ivartalanítás (mind nőstényeké, mind hímeké) érdekében mindent el kell követni, beleértve a felvilágosítást, kedvezményeket (alacsonyabb nyilvántartási díj vagy adó) és támogatott ivartalanító szolgálatokat. A helyi hatóságnak törekednie kell támogatott ivartalanító programok létrehozására, ha lehet, állatorvosi intézmények és állatvédő szervezetek bevonásával. Az állatvédő egyesületeknek gondoskodniuk kell arról, hogy minden állat ivartalanítva legyen, mielőtt új gazdáknak adják őket. Ugyanígy minden kóbor kutyát, ha otthonra talál, a helyi hatóságoknak ivartalaníttatni kell.
Az az eredmény, amit az alacsony költségű ivartalanítással el lehet érni a kóbor kutyák felügyeleti programjában, drámainak mondható.
Lásd például az alábbi táblázatot az USA és Kanada gyakorlatáról:
Klinika Los Angeles Santa Barbara Ottawa Vancouver
Megnyitás ideje 1971 1975 1978 1976
Megnyitáskor kiirtott állatok száma 110.835 6.000 12.700 80.000
1984-ben kiirtott állatok száma 52.518 1.000 7.300 8.936
Csökkenés 53 % 80 % 42 % 88 %
Felügyelet nélküli kutyák környezetének ellenőrzése
Köztudott, hogy a kóbor kutyák népessége aszerint nő, minél nagyobb egy bizonyos terület „befogadóképessége”. A „befogadóképesség” ennivaló és búvóhely lehetőségeket jelent. A „befogadóképesség” csökkentésének egyik módja, ha egy bizonyos területen csökkentik az ennivaló-forrásokat, azaz tisztán tartják a területet. Különös figyelmet kell fordítani piacokra, vágóhidakra, útmenti vagy egyéb éttermekre, szemétdombokra, ipari területekre és lakatlan helyekre.
Tenyésztők engedélyezése és ellenőrzése
A válogatás nélküli tenyésztés gyakran az egyik legfőbb oka a kedvtelésből tartott állatok túlnépesedésének. Igen fontos, hogy minden kereskedelmi célú tenyésztést engedélyhez és ellenőrzéshez kössenek. Szigorú állatvédelmi előírások (mint elhelyezés, gondozás, állatorvosi vizsgálat, minden szuka fedeztetésének gyakorisága stb.) betartása szükséges az engedélyezéshez, ha úgy akarnak tenyészteni, hogy nincs még helye a kölyköknek. Ami annyit jelent, hogy csak engedélyezett tenyésztők jelenhetnek meg a szabadpiacon (vagy bármilyen kereskedőnél és eladási hálózatban). Bárkitől, aki kutyát vagy kutyakölyköt árul, megkívánható, hogy a vásárlóiról részletes adatokkal szolgáljon a nyilvántartó és engedélyező hatóságnak, így lehetővé tegye az adatok pontosítását.
Az engedélyezés díjának fedeznie kell az engedélyezés és végrehajtás költségeit.
Eladási hálózatok engedélyezése és ellenőrzése
Szükség van minden eladási hálózat, eladó és állatkereskedés ellenőrzésére. Az engedélyezett kereskedelmi hálózatokban csak engedéllyel rendelkező tenyésztőktől lehet kutyakölyköt vagy kutyát vásárolni, így a hatóság képviselői le tudják nyomozni és ellenőrizhetik az állatokat a teljes tenyésztési és elosztási hálózatban. Nem engedélyezhető árusítás nyilvános helyeken, pl. metróban, városi tereken, piacon stb. Állatvédelmi feltételekhez kell kötni minden egyes engedélyt (elhelyezés, gondozás, állatorvosi felügyelet stb.)
Az engedély díjának fedeznie kell az engedélyezés és végrehajtás költségeit.
(Kapcsolódó cikk: Különvéleményünk az állatkereskedőkkel kapcsolatban...)
A rendelkezések végrehajtása
A végrehajtatásnak eredményesen, de emberségesen kel történnie. Bizonyára a helyi hatóságok felelőssége lesz a rendelkezések betartatása nap mint nap — engedélyezés és nyilvántartás, az engedéllyel rendelkező tenyésztők és kereskedelmi hálózatok időnkénti ellenőrzése, adatnyilvántartás valamint felvilágosítás, ivartalanítási programok, kutyafelügyelet tervezése. Szükséges a központi átlátás és az adatok (különösen a központi kutyanyilvántartás) összevetése.
Az állatvédelmi felügyelők döntő szerepet játszanak az ellenőrző programban. Az ebben a munkakörben dolgozókat tapasztalatuk, állatszeretetük és emberi tulajdonságaik alapján kell kiválasztani. Voltaképpen fontos felvilágosító és PR szerepük van. Nagyon fontos, hogy szerepük ne értékelődjön le nem megfelelő személyek alkalmazásával.
A helyi hatóságnak biztosítania kell az állatok megfelelő elhelyezését a kezdeti karantén-időszakban. A 4. sz. függelékben (...) található néhány tanács és egyszerű tervrajz. További felvilágosítás és kennelekkel kapcsolatos konzultáció {igény esetén) a WSPA-tól kérhető. A 4. sz. függelék (...) ad némi háttérinformációt is a „Parasol Kennel Rendszerről”, amely új, kevés munkát igénylő alternatívája a hagyományos „barakk” kenneleknek.
Fontos az állatvédelmi felügyelő számára a megfelelő jármű megválasztása. Tágas, jól szellőztethető hátsó térrel kell rendelkeznie, elválasztva a vezetőfülkétől. Megbízható, jól karbantartott kocsinak kell lennie. A kocsi javasolt felszerelése a 2. sz. függelékben (...) látható.
Mind a kenneleket, mind az autókat betegség megelőzési szempontból kell megtervezni és tisztán tartani. A 4. sz. függelék (...) tartalmazza a belégzéssel terjedő vírus terjedésének megelőzésére vonatkozó tanácsokat autók és kennelek esetében.
A befogási módszereknek humánusnak kell lenniük, türelmet és az állati viselkedés megértését igénylik. Egyes állatvédelmi felügyelők például ennivalót használnak csaléteknek, vagy saját kutyájukat használják, hogy odacsalják a befogandó kutyát. Az állatvédelmi felügyelőknek széles körű kiképzésben kell részesülniük állatokkal való bánásmód terén, érteniük kell mindenféle kutyával való bánáshoz, agresszív kutyákhoz is. Az 5. sz. függelék (...) tartalmaz néhány hasznos tanácsot az állatok befogásához és nehéz vagy veszélyes kutyák kezeléséhez.
Ha elveszett kutyákat fognak be, ezeket vissza kell juttatni gazdáikhoz, és ezt az alkalmat kell megragadni az állattartás felelősségéről nyújtott felvilágosításra.
Pontos kimutatást kell vezetni minden, a kóbor kutyák gyűjtőközpontjába (gyepmestertelepre) bevitt kutyáról, a tulajdonos adataival, ha ezek ismertek, ha lehet, a kutya fényképével. Ezek azok az információk, amelyek alapján a tulajdonosok visszakérhetik kutyájukat.
Amikor jelentkeznek a befogott kutyáért, a tulajdonossal bírságot kell fizettetni, mielőtt megkapja a kutyáját (hogy megtérítse a gyepmester elvesztegetett idejét és bármilyen más költséget).
A gyepmestertelep adatait széles körben ismertetni kell, hogy megkönnyítsük a kutyák visszaadását. A kutyákat egyenként, elkülönítve kell tartani legalább tíz napig, hogy a tulajdonosoknak bőven legyen idejük jelentkezni állataikért. Kényelmes elhelyezést, ennivalót és ivóvizet kell biztosítani az állatoknak ottlétük egész idejére.
Amikor a karantén ideje letelik, az állatokat át kell adni a helyi állatvédő szervezeteknek, hogy, ha lehetséges, új otthont szerezzenek nekik. Egyébként a gyepmestereknek is meg kell tenniük minden tőlük telhetőt, hogy a gondjaikra bízott állatokat elhelyezzék. Az eutanázia csak a végső megoldás lehet, ha nem sikerült az elhelyezés. Ebben az esetben feltétlenül humánus módszert kell alkalmazni.
Ha egy izolált közösségben csak kevés kóbor kutya van, és nem hatnak zavaróan, de elhelyezésükre nemigen van mód, jó megoldás lehet, ha befogják, beoltják, féregtelenítik, ivartalanítják és szabadon engedik a kóbor kutyákat. Ez esetben csak a beteg, legyengült vagy agresszív kutyákat kell elaltatni.
A törvénykezésnél felmerülhet az az igény, hogy a tulajdonosokat kötelezzék a kutyapiszok feltakarítására. Ahol helyi rendeletek kötelezik a kutyatulajdonosokat, hogy takarítsanak kutyáik után (pl. parkokban és városközpontokban), a gyepmestert fel kell hatalmazni e rendeletek betartatására. Ha a tulajdonosok hagyják kutyáikat piszkítani és nem takarítanak utánuk, az állatvédelmi felügyelő joga legyen megbüntetni a rendelet megszegőit.
Minden bírságot, amit az állatvédelmi felügyelők eljárásuk során beszednek, a kóbor kutya-program céljaira és oktatásra kell fordítani. Az állatvédelmi felügyelők oktatói szerepét össze kell kapcsolni a közösségben való jelenlétükkel. Kezdetben legalábbis szükség lehet PR alkalmazására, hogy a közösség elfogadja az újfajta gyepmesteri szolgálatot. Az állatvédőkkel való kapcsolat segítheti ezt az átalakulást és a közvélemény elfogadó magatartását. A gyepmestereknek arra is felhatalmazást kell adni, hogy elkobozzanak kutyákat, és bíróság elé vigyenek olyan eseteket, ahol kegyetlenséget és/vagy az állatok elhanyagolását tapasztalják.
És ez működik
A megfelelően érvényesített megelőző módszerek jól működnek. Svédországban jól érvényesítik a kötelező engedélyeztetési, azonosítási és kutyaadóztatási törvényeket. Ez oda vezetett, hogy a felügyelet nélkülikutyák 90%-át sikerült elhelyezni, és a stockholmi kutyaotthon 50 ketrece soha nincs tele, úgyhogy „fizetővendégeket” helyezhetnek el bennük.
Svédországban minden város tanácsa külön éves regisztrálási díjat állapít meg, a kutyáknak nyakörvükön kell hordaniuk az engedélyszámot, hogy a rendőrség ellenőrizhesse. Az engedélyezési díjból évente adományokat juttatnak az állatkórházaknak. A Svéd Kennel Klub a fültetoválást ajánlja azonosító módszerként.
A kutyákat nem engedik szabadon futkosni a városok utcáin, pórázon kell vezetni őket. A kutyatulajdonos felelős mindenféle kutyapiszkításért és fel kell takarítania az állata után. Ha egy kutya elkóborol, általában a rendőrség fogja be, vagy aki megtalálta, és a helyi kutyamenhelyre kerül. Ha egy egészséges kutyáért nem jelentkeznek, a menhely új tulajdonosnak adja, többnyire hosszú a kutyára várakozók listája.
A régi FAUNA Egyesület* és a kiadványa, 1997.
Támogatók:
— Pet Respect — EU
Kapcsolódó fejezet:
Kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó törvényjavaslat tervezet
* A Fauna Egyesület 2002 május végi közgyűlésén - az egyszerűbb utat választva - úgy határozott, hogy nem kíván társállatvédő csoportot létrehozni. Az egyesületből kiválva lényegében a tervezett Társállatvédő Csoport munkáját végezzük az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében. P.Zs.
Példaértékű munkát végző állatvédő szervezetek,
állatvédelmi felügyelő hálózatok a világban:
RSPCA - The Royal Society for the Prevention of Cruelty to AnimalsASPCA - Animal Precinct
Michigan Humane Society - Animal Cops Detroit
Houston SPCA - Animal Cops Houston
San Francisco Animal Care And Control - Animal Cops San Fancisco
San Francisco SPCA
HSUS - The Humane Society of the United States
PETA - People for the Ethical Treatment of Animals
WSPA - World Society for the Protection of Animals
Az RSPCA állatvédelmi felügyelői tanfolyamára egy-egy alkalommal kb. háromezren jelentkeznek, akik közül általában 30 hallgatót vesznek fel - belőlük válnak kb. egyéves kemény elméleti és gyakorlati képzés után az RSPCA állatvédelmi felügyelői... Reméljük hamarosan Magyarországon is eljön az az idő, amikor már nem csak az Animal Planet-en nézzük majd az állatvédelmi felügyelők munkáját!Az Illatos Úti Állatvédő Projekt információtárából
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)