Mészi Gabó megemlékezése:
Mély fájdalommal tudatjuk veletek, hogy Bitu átment a szivárványhídon. Léptumora, gyomor nyálkahártya vastagodása, májzsugorodása volt és a bal szeme mögött is volt egy tumor szerű képlet.
Drága Bitukám!
Mióta reggel átmentél a szivárványhídon, hatalmas űrt hagytál magad után! Nagyon hiányzol! Biztos mi is Neked. Nagyon szeretünk Bitu! Egészen rendkívüli, különleges kis varázslat voltál itt a Földön. Szemedben mindig ott csillogott az élet javíthatatlan imádata, makacs, konok kis tacskó eszed és mindaz a gyönyörűség ami Te voltál. Sosem feledünk Bitu!
Emlékszem mikor először megláttalak, bent az Illatos úton, a 100B-ben! Istenem, rögtön beléd szerettem! Persze, akkor még nem tudtam, hogy mégsem adlak majd örökbe, mint azt a sok-sok száz és ezer mentvényünket és majd én fogadlak örökbe! 2008. karácsony előtt egy nappal kihoztalak az Illatos útról és elvittelek a rendelőbe. Emlékszel, milyen beteg voltál? Nem sok esélyt adtak neked, de Te meggyógyultál és felépültél hosszú betegségedből, idős korod ellenére. 2009. márciusa lehetett, mikor hazahoztalak a rendelőből. Kerestünk neked gazdit és volt is Rád jelentkező Svájcból, de csonkolva volt a farkad, ezért nem utazhattál ki. Ez volt a mi nagyon boldog egy évünk kezdete. Tudom, hogy Berninél is a földi paradicsom várt volna Rád, de azt is tudtam, ha oda nem tudlak kivinni, akkor velem maradsz és én leszek a gazdid. Emlékszem, mikor először hazahoztalak, még nem ismerted jól a lakást és romlott látásod miatt mindennek nekimentél, mert nem voltál hajlandó tudomásul venni, hogy már rossz a szemed és ugyanolyan határozottan és magabiztosan mentél, mint akinek jó a szeme. Az utcán is ezt csináltad, alig tudtam megakadályozni, hogy ne hömpölyögjél ki az autók elé vagy ne pottyanj le a járdáról. Nagy spíler voltál és hiú. Aztán hamar megszoktad a lakást, a bútorokat és a házi rendet. Kaja előtt kaptad mindig a szemcseppedet, amit csak tőlem fogadtál el, majd szaladtál egy kört a konyhában és beálltál a helyedre a tálad elé, vártad, hogy odaadjam. A nyár volt az igazi, lent Balcsin, júj, de szeretted! Szabadság, jó idő, nagy kert, játék. Mindig nagyon „elfoglalt” voltál.
Emlékszel mikor először elengedtelek a Normafánál és rögtön elkezdtél leszaladni a dombról, mint egy turbótacskó? Alig tudtalak utolérni.
A legemlékezetesebb percek azok voltak, amikor reklamáltál, mert valamit nem időben kaptál meg vagy amikor kipécézted a sajttálat, hogy az neked kell vagy amikor Fánival egymástól lopkodtátok vissza a plüss hörcsögöt a kanapé és a kutyakosár között.
Nagy boldogsággal gondolok Rád vissza. Sosem tettél rossz fát a tűzre és mindig nagyon édes, szeretnivaló kis kutya voltál. Úgy érzem életed utolsó éve volt a legszebb és legboldogabb. Rengeteget tanultunk egymástól, sokat adtunk egymásnak és nagyon szerettük egymást. Szerintem sokan tanulhatnának tőled, annyira fantasztikus, különleges kutya voltál. Az életet imádtad, hatalmas karaktered és öntudatod volt, a betegségeket kitartóan leküzdötted és méltósággal viselted mikor már nem sok remény volt, akkor is! Nagyon fáj, hogy elmentél. Nélküled üresebb és színtelenebb. Csak keresztül szalad itt már a szél és nem melegíti lelked kis fénye ezt a hűvös, zord vidéket. Hiányzol Bitu!
A Te Gabód
http://www.picasaweb.google.hu/meszaros.gabo/BITU#
Nyugodj békében!
www.kutyasegelyszolgalat.hu
Marcus megvan, hamarosan megy haza :) (2011. 01. 28.)
