Gazdinkat keressük:

"A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik." Albert Einstein

BemutatkozásKapcsolat: Gazdikereső, állatvédő segélytelefon, tanácsadás, információ: +36-30-71-636-41
- E-mail: zsuzsa.j.pasztor@gmail.com - Facebook: www.facebook.com/allatvedosegito

Modulok: Állatvédő SegítőIránytűSintérSTOP!ÖnkormányzatokKislexikonÁllatvédő módszerekÁllatvédelmi Törvény

Kiemelt: TÉGY A VÁLTOZÁSÉRT!SZEMTANÚT KERES!Hivatalos MIKROCHIP nyilvántartásKérjük segíts, hogy segíthessünk!

Gazdinkat keressük: MikrochippelRégóta keresikEllopott állatElveszett kutyaTalált kutyaS.O.S. gazdit kereső kutyaKutyát kérElveszett cicaTalált cicaS.O.S. gazdit kereső cica • Cicát kér • Más állatS.O.S. segítséget kérIdeiglenes befogadót keresHazakerültÚj gazdához kerültIn memoriam+ Kapcsolódó S.O.S. oldalak

További keresési kategóriák a jobboldali CIMKEFELHŐ oszlopban!

2010. január 13., szerda

Budaligetről elveszett vörös cirmos cica!

Rudi szerencsésen hazakerült! A Gazdi írta: Köszönök mindent! A jó hír az, hogy reggel hazajött a cicus, jól tápláltan, nem is nagyon volt éhes. Szerintem valaki befogadta és látva a tegnapi plakátokat az utcán, haza engedte. Nagyon örülünk! Üdv és minden jót! Anna (2010. 01. 13.)

Eredeti segélykérés:
2010. január 4-én eiveszett Rudi nevű, 8 éves ivartalanított kandúr vörös cirmos cicámk Budapest II. kerületéből, Budaligetről, a József Attila utcából!
Elég termetes macska (8-9 kg), egyik szemére nehezen lát.

Nagyon várjuk haza, aki bármit tud róla, kérjük jelentkezzen!
Köszönöm a segítséget: Jánosi Anna, jnosi.anna(kukac)gmail.com

Bonifác

Kata írta:

Ma gondolkodtam el először komolyan azon, hogy kezeltetni kellene magam. Ültem a földön egy vadidegen, öngyilkosságra készülő kutya mellett és gügyögtem: jujdecúnyaölegtutyájaafődnek.
Reggel megláttam, ahogy bánatos szemekkel, magába roskadva totyog a kennelben Budaörsön. A társai persze a rácsnál riszálták magukat, ő elbújt. Gondolta, "na, ennek sem ilyen kell, mint én". Rosszul gondolta.

- Nem tudni, honnan került be ő és a társa, de azóta egyikük sem eszik. A pajtását, a vénséges-vén yorkit már hazavitte a Gabi néni - mesélték a lányok.

Minden állatba belehalok egy kicsit, mindegyikbe beleszeretek, mindegyiknél megszakad a szívem és mindegyiknél újjászületek. Ő különösen ilyen.

- Adjátok csak ide, kiviszem sétálni. (Persze, sétálni. Fogadjunk, már azon töröd a fejed, hová vidd... tedd az ágyneműtartóba, vaze. Ott még elfér nálatok. - mondja a cinikus hang.) Igaza volt, ismerhet valahonnan, mert még ki sem értünk a telepről, már megbeszéltem, hogy jön velem dolgozni, este visszahozom, holnap megint jön, megint visszahozom, és ez így megy majd, amíg világ a világ. Ha nem ővele, akkor mással. Másikkal. Másokkal...

A kocsiban nézelődött. Egyet-egyet már csóvált is. Énekeltem Neki, ha jól emlékszem a Vukot....Akkor elfordult és lehúzta az ablakot....
Két óra múlva evett. Először óvatosan, kézből, falatról falatra, leimádkoztam az eget is, de végül a tálból is elfogyott minden. Aztán pihent. Aztán bemutattam a környékbeli kuytásoknak, na, meg akiknek mertem, mert tudják, hogy nem vagyok teljesen ép...
Aztán megfürdettem. Most levendulaillatú. A sorsa is alakul, azt hiszem az égiek jóvoltából. Holnap gazdihoz visszük ezt az illatos-büdös, szerencsés-nyomorult jujdecúnyaölegtutyát, én pedig evezek szépen tovább az őrület felé. Tyssonok, Grízek, Wolfik kísérik utamat.

(Az írás végeztével, ami jóformán kirobbant a tollamból, érzem, hogy valaki figyel. Néma csöndben, észrevétlenül jött ki hozzám és ül a fenekén, mellső lábait (kezeit?!) az ég felé emelve kéri a jussát. Egy kis törődést.)

bertakata

További képek: >>>

(2010. 01. 13.)

Elütött kutyus!

Budapest XVII. kerületében a Csévéző úton (a Gyömrői útnál) a reptér felőli buszmegállóban fekszik egy fekete-cser kutya. Sajnos már nem él, tegnap vagy még korábban üthették el. Sajnos a nemét nem láttam, 9 év körüli, jagd-tacsi jellegű. Talán idős személy kis kedvence lehetett, jó kondiban, kopottas régi bőr nyakörvben

Szándékosan nem rakok föl nagyobb képet, aki kéri küldöm az eredetit.
Zsuzsa, 36-30-240-9167

(2010. 01. 13.)

Magyarországon "hivatalosan" még mindig az állatvédőket üldözik, az állatkínzók helyett!

EZ BOTRÁNY! Éljenek inkább a sintértelepek? Mikor érünk már végre Európába?

Sajnos a Hérosz Ózdi Szervezete, azaz Fazekas Ildikó - az egyik leglelkiismeretesebb magyar állatvédő - még mindíg bajban van!

Most 2010. január 18-ig kapott végleges haladékot az általa mentett kutyusok elhelyezésére, azaz az önkormányzat szerint összesen 2 kutyust tarthat a tulajdonát képező ingatlanon...

Újból össze kell fognunk Ildikó, és mentett kutyusai érdekében!



Fotó: BertaKata

Fazekas Ildikó írta:
HELYZETJELENTÉS ÓZDRÓL

Sajnos, úgy néz ki, az Ózdi önkormányzat mégsem érzi fontosnak, hogy egy megfelelő területet adjon nekünk, melyen elkezdheténk végre egy Menhely alapjait letenni, csak MI látjuk, hogy ez mennyire fontos lenne??? Ha bárki tudna segíteni az Önkormányzattal, vagy bármi egyébbel kapcsolatban, - vagy ha végre sikerült valakinek elérnie a helyi jegyzőt az ügyünkben, - kérem, keressen meg engem.

Hiszen amelyik kutya most, és a közeljövőben bajba kerül, a dolgok jelenlegi állása szerint a következőkre számíthat: sintértelep; kóborlás a halálig; gázolásos halál; vadászpuska csöve; kutyaverekedtetők áldazata; aberrált ember végtelen gonoszsága (lásd zsákba kötözött, félig agyon vert Miami esete legutóbb); láncra vert élet egy nyomortanya mögött. Ez a helyi gyakorlat. Engem kizártak. Én rendeletet szegtem. És ők???

Mintha lazulna a Karácsonyi, példátlan összefogás, néhányan, akik mellettünk álltak, mintha elengedték volna a kezem. Szeretném hinni, hogy ami egyszer összeforrt, egységet alkotott, a létszámon felüli kutyákért és úgy általában az ózdi árvákért összefogva, azt idő vagy ármány nem szakíthatja szét. Köszönöm kitartásukat, akik továbbra is mellettünk állnak, ez a jó oldal.
Hálásan fogadom bárki hívását, levelét, és megpróbálok mindenkinek válaszolni, de elnézést az esetleges késésekért.

SEMMI NINCSEN EGYELŐRE RENDBEN, CSAK A KÖZVETLEN ÉLETVESZÉLYT HÁRÍTOTTUK EL.

A HEROSZ támogatásáról biztosított az állatotthon létrehozásában. Önkéntesek is többen jelentkeztek, és még több segítő kézre számítunk.

Emberek! Álljatok mellém: 2010 legyen Ózdon a kóbor kutyák éve is, legyen a HEROSZ Ózdi Szervezetéé is, és legyen a megvalósult álmok éve ez!

Megfelelő területet kérünk, aki segítene, csatlakozik hozzánk, kérem jelezze felém a dikuszka(kukac)gmail.com címen, írja meg azt is, miben tudna és szeretne segíteni. Természetesen ennivaló, plédek, nyakörvek és különböző eszközök, valamint anyagi támogatás továbbra is akár életeket menthet!
Oltás áráért sürgősen gazdira várnak még kölykeim, Vakarcs, Árnyék és Frekvencia, valamint Zsömike és kölykei. Ideiglenes befogadókat is keresek, a jelen kóbor kutyáinak, akik hozzám már nem jöhetnek, illetve néhány itteni, végleg nem örökbe adható kutyus biztonságos, átmeneti elhelyezésében is segítséget kérek. Barátságos, kezes, ám hozzám végtelenül ragaszkodó kutyákról van szó, tehát szökésüket mindenképp meg kellene akadályozni.

És kérjük az illetékeseket arra is, hogy míg az állatotthon megnyitja kapuit, gyakoroljanak méltányosságot helyzetemben, nézzék a bajba kerülő kutyák további sorsát is, és - a szomszédok beleegyező aláírása birtokában- engedélyezzék a kettőnél több, ám kis létszámban (jól!) tartott kutyák ideiglenes elhelyezését továbbra is nálam. Többletebtartási kérelmet nyújtok be a napokban, ennek megfogalmazásához, helyes beadásához kérném hozzáértők segítségét. Hivatkozni szeretnék arra is, hogy a több irányba elkötelezett lelkiismeretem és felelősségtudatom nem engedi, hogy súlyosan beteg vagy sérült, illetve lelkileg abszolút tönkre tett kutyákat örökbe adjak. Ezeknek a kutyáknak én voltam az első jó az életében, és betegesen ragaszkodnak hozzám. Tőlem való elszakításuk az életükbe kerülhet. Állatorvosi ellátásban részesülnek, vitaminokat, gyógyszereket kapnak, erősödnek, otthonban élnek, lelkükben újra megszülető bizalommal. Tőlük kellene megválnom. Emberek! Az Alkotmány nem tiltja, hogy valakitől lehetetlent követeljenek???
Akkor itt és most elmesélek két kutyasorsot.

A napokban volt, etetni mentünk Várkonyon keresztül, amikoris öcsémmel megláttuk, hogy gyereknek nem nevezhető, apró gonosz lények patakba akarnak dobni egy kiskutyát. Kocsiból ki, hivatalos arc és szöveg elő, rémület a bűnösökben, kutyus a kezemben, kocsiba vissza. Freki azóta itt él, testén lévő harapásait kezelem, oltását megkapta, jól érzi magát, hízik. Én azonban rendeletet szegek. A kutya életére törőket ki veszi elő?

Másik: szó szerint csont sovány, módszeresen kiéheztetett, testileg-lelkileg tönkre tett féléves forma kiskutyát szemem láttára kidobnak egy autóból. A kutya kb. két napra volt az éhhaláltól. Az ennivalót nem ismeri, vitaminokkal, egyebekkel erősítem, kis szíve már megnyugodott, mindenhova követ. Foltoska egy olyan kiskutya, akinek kivan minden csontja, minden bordája, megriad, ha valami felé esik, ismerkedik az étellel, a jó szóval, a simogató kézzel. Idegeneket megugatja, karjaim közt nyugszik meg, ha félni kezd valakitől. Kidobóit senki nem keresi, nem vonja felelősségre. Én azonban rendeletet szegtem.

Ezt a két kutyát én nem hagytam, nem hagyhattam sorsára. Rendelet-alkotó urak és hölgyek! Valóban ott kellett volna hagynom őket? Valóban az lett volna a helyes? Nem, én nem hiszem. Amellett, hogy abszolút törvénytisztelő állampolgár vagyok, azt ki kell jelentenem: semmilyen rendelet nem írhatja felül a lelkiismeretet.

SEGÍTSÉG! ÓZD MÉG MINDIG BAJBAN!

Fazekas Ildikó
dikuszka@gmail.com
Ózd, 2010. január 8.

További részletek:
www.heroszozdiszervezete.gportal.hu

Előzmények:
www.gallery.site.hu/u/csucsor77/ozdi_mentes - >>>

Újabb fejlemények: www.allatvedosegito.blogspot.com/2010/01/hirek-ozdrol.html