Tartalom:
Állatotthonok alternatívái
1. Nevelés és kampányolás
2. Törvényhozás és lobbizás
3. Publicitás
4. Ivartalanítási tervek
5. Állatorvosi kezelések
6. Kóborállat megőrző magánszolgálat
7. Kóbor-állat begyűjtőhely
Állatotthonok alternatívái
Állatotthon létesítése és fenntartása drága dolog. Az Egyesült Államok Humánus Társasága (HSUS) azt javasolja, hogy mielőtt még állatotthon létesítésére gondolnánk, az első év működtetési költségeinek rendelkezésre kell állniuk. Ezen túl a vállalkozásban millió egyéb probléma és hátráltató körülmény rejlik. Még a gyakorlott, anyagilag jól ellátott állatvédő egyesületek is állandóan saját hibáikból tanulnak.
Sok társaság az állatotthont a túlszaporodott, társként tartott állatok (pets) problémájának egyedüli megoldásának tartja. Némelyikük állatotthon létrehozásába és működtetésébe kezd kevés vagy nem létező anyagi fedezettel, gyakorlat nélkül vagy határozott, hosszú távra szóló tervek és működési mód elképzelése nélkül. Az eredmény általában szörnyű: a társaság az összes anyagi forrását az állatotthonba fekteti, és ezáltal nem marad idő és pénz más fontos prioritásokra mint pl. a humánumra való nevelés, kampányolás, törvényhozás, lobbizás és a népszerűsítés.
Szomorú tény, hogy az állatotthon alig javít országos szinten az állatvédelmen. Gyakran az állatotthonban elhelyezett állatok kárára kompromisszumokat kell kötni a gyakorlatlanság és pénzhiány miatt. Gyakori a betegség, a túlzsúfoltság, a tartási konfliktusok, a nem megfelelő elhelyezés, mozgás és stimuláció, s ha a kutyák túl sokáig vannak menhelyen, „intézményesítetté” válnak, s új gazdánál való elhelyezésük nehézzé válik. Néhány társaság euthanasia ellenes, amely azt jelenti, hogy az otthon hamarosan megtelik elhelyezhetetlen állatokkal. Ebben az esetben az otthon nem tud eleget tenni érdemben azon elkötelezettségének, hogy segítsen a kapuin kívüli kóbor állatok sorsán. De nem okvetlenül kell állatotthon. Vannak más módjai is a segítségnek. Néhány példát az alábbiakban adunk:
l. Nevelés és kampányolás
Készítsünk szórólapokat és nevelési célzatú anyagokat a „Felelősségteljes állattartás”-ról. Van már állatvédő társaságok által készített ilyen jellegű irodalom, amelyet mintának használhatunk. Ez az információ széles kört ölel fel, az egyszerű instrukcióktól — hogyan gondozzuk, lássuk el állatunkat — olyan információkon át, mint pl. az ivartalanítás, egészen a filozófiai megfontolásokig, hogy mi az ember felelőssége a társként tartott állata iránt.
Gondoskodjunk arról, hogy ezek lehetőség szerint minél több csatornán át kerüljenek terjesztésre, különösen állatorvosi rendelők, állatkórházak, s az állatok regisztrálására kijelölt helyeken. Törekedjünk a „Felelősségteljes állattartás”-t és az ember-állat köteléket, kapcsolatot a médiában közreadni: televízió, rádió, újságok és folyóiratok.
Ahol városi/községi kóborállat-begyűjtő telepek vannak, gondoskodjunk arról, hogy a felvilágosító anyagokat megkaphassák azok a személyek, akik „csavargó” kutyájukért jönnek oda.
Igyekezzünk az anyagokat ill. azok tartalmát fiatalok csoportjaihoz eljuttatni, továbbá az iskolákba.
A kampányolás is jó eszköze lehet a nevelésnek. Tüntetések és más, erős vizuális hatású események, kiegészítve pólókkal és poszterekkel stb. felhívhatják a közfigyelmet. Az esemény magas vizuális tartalma gyakran segít abban, hogy az üzenetnek komoly hatása legyen.
2. Törvényhozás és lobbizás
Gyakoroljunk nyomást a kormányokra, hogy modern, humánus programokat vezessenek be a kóbor-állat probléma kezelésére. A lobbizás eszközeként alkalmazzuk a WSPA - WHO - régi Fauna Egyesület által kiadott „Kóbor kutyák felügyelete” című munkát. Ez világosan megmutatja, hogy a „fogd be és öld meg” kampányok nemcsak inhumánusak, de hatástalanok is. A hatástalan kóborállat kontrolálás állandó magas költséget jelent. Az Európa Tanács társként tartott állatokra vonatkozó konvencióját szintén fel lehet használni a lobbizás eszközeként, mivel ez számos védő intézkedést tartalmaz.
Vannak olyan törvények és szabályozók, amelyeket a kormány országosan bevezethet a fölös számú kutya-populációval kapcsolatosan. Bebizonyosodott, hogy feltéve ha eredményesen hajtatják végre, ezek igenis hatékonyak.
Ezek az intézkedések magukba foglalják:
— a kötelező nyilvántartásba vételt és azonosítást — lehetőleg adóval kombinálva, hogy megakadályozzák a meggondolatlan állatvásárlást,
— a tenyésztők engedélykiváltási kötelezettségét,
— a tenyésztők és a kennelek ellenőrzését (csak engedéllyel rendelkezők adhatnak el állatot),
— azt, hogy nyilvános helyeken (metróban, parkban, piacon) ne lehessen állatot árulni,
— ne lehessen állatot kiskorúnak eladni,
— és azt, hogy a kegyetlenséget (beleértve az állat elhanyagolását) törvények büntessék.
Továbbá egységes törvénynek kell szabályozni a társként tartott állatok kiirtásának módszereit, hogy megakadályozzák a begyűjtő telepek és magánszemélyek által alkalmazott inhumánus módszereket.
Lobbizást lokális szinten is lehet folytatni, pl. a helyi kóborállat befogó telep körülményeinek javítására.
3. Publicitás
Ez a változtatáshoz vezető helyes út és mód. A média közlése és a kampányolás pellengérre állíthatja a legvisszataszítóbb bántalmakat és olyan közhangulatot teremthet, amely változáshoz vezet. A negatív publicitás sokkoló hatású és megragadhatja figyelmet, de pozitív javaslatokat is kell tenni, ha azt akarjuk, hogy az érdeklődés és a nyomás fennmaradjon.
4. Ivartalanítási tervek
Fontoljuk meg az ivartalanítást, amelyet a helyi önkormányzattal együttműködésben végzünk, illetve azon állatok ivartalanítását, amelyeket a helyi begyűjtő-állomásról vagy állatotthonból helyezünk új gazdához. Olyan ivartalanításról is szó lehet, amelynek során anyagilag hozzájárulunk saját gazdával rendelkező állatok ivartalanítási költségeihez, ha a tulajdonos alacsony jövedelmű vagy nyugdíjas. Kedvező, ha a kormány egyetért a csökkentett adóval az ivartalanított állatoknál, mivel ez ösztönző hatású.
5. Állatorvosi kezelések
Állatorvosi ellátást, kezelést lehet biztosítani az alacsony jövedelmű csoportokban. Ha a társaságnak nincsen saját állatorvosa, együttműködési megállapodást köthet valamely megbízható, helyi állatorvosi rendelővel.
6. Kóborállat megőrző magánszolgálat
Jó megoldás azoknak a társaságoknak, amelyek segíteni akarnak a kóbor állatokon, de nincs pénzük vagy szakértelmük állatotthon fenntartásához. Ha ez a rendszer jól szervezett és jól működik, jobb és eredményesebb lehet a kóbor állatok új otthonhoz juttatására mint az állatotthoni elhelyezés, mivel az állatok családi környezetben vannak és nem válnak „intézményesítettekké”.
A sikeres működtetés alapelemei:
a.) Központi szervezés: olyan központ, ahol találkoznak a megőrzők, az örökbefogadók, a rendőrség és más hatóságok, amelyek a kóbor állatokkal foglalkoznak.
b.) Jó nyilvántartás: minden beérkező állatról fényképet kell készíteni és saját nyilvántartó lapot kell kiállítani számára. Ha múltja megállapítható, ezt is fel kell tüntetni, továbbá a karantén- ill. a megfigyelési időszak alatt észlelteket. Minden kezelést részletesen le kell írni. A karantén-elhelyezés, a megőrző és az új örökbefogadó részleteire is szükség van.
c.) Jó állatorvosi ellenőrzés: beérkezésekor minden állatot állatorvossal meg kell vizsgáltatni, beoltani és minden szükséges kezelésben részesíteni. Karantén és megfigyelés alapvetően fontos. Újraelhelyezés előtt minden állatot tanácsos ivartalanítani.
d.) A megőrzők ellenőrzése: a potenciális megőrző otthonokat/lakásokat ellenőrizni kell, megfelelőek-e. Ha igen, meg kell határozni, hogy egyszerre hány állatot helyezhetnek ott el. Ez valószínűleg nem lehet több 3-4 macskánál vagy 2-3 kutyánál otthononként. A karanténban tartott állatokat el kell különíteni. A megőrzőkkel megfelelő szerződést kell kötni.
e.) A potenciális örökbefogadók ellenőrzése: a potenciális adoptálókat ellenőrizni kell, alkalmasak-e állattartásra. Megfelelő elhelyezés mellett alkalmasak legyenek az állat szükségleteinek kielégítésére. A helyzetet felmérő személynek meg kell bizonyosodnia arról, hogy az állatot elfogadható okokból kívánják-e örökbefogadni, és hogy a potenciális örökbefogadó tisztában van az állattartás felelősségével és kötelezettségeivel. Az örökbefogadókkal szerződést kell kötni, amely a társaságnak lehetővé teszi az állat visszavételét, ha nem gondoskodnak róla megfelelően. Az örökbefogadást követően legalább egy látogatást kell tenni az állat új otthonában.
f.) Örökbefogadó központ: mivel az állatok őrzése különböző helyeken történik, a potenciális örökbefogadók először megnézhetik az állatok fényképeit és a leírásokat, majd megbeszélhetnek egy találkozót. Vagy pedig, egy központi helyen a már alkalmasnak minősített örökbefogadók megtekinthetik az örökbefogadásra kínált állatokat. Egy előcsarnok vagy nyáron egy, park alkalmas lehet erre, a hét egy meghatározott napján. Mindazonáltal vigyázni kell arra, hogy az állat újraelhelyezése ne annak a helynek a közelébe történjék, ahol azt találták, mivel ez csavargási problémát, továbbá nyugtalanságot okozhat az állatban és tulajdonosában (az előzőben vagyis a jelenlegiben).
g.) Publicitás: Bebizonyosodott, hogy a média segítségével az állatok újraelhelyezésének esélyei alaposan megnőlnek. Ugyanakkor azonban, figyelmesen meg kell vizsgálni a potenciális örökbefogadókat, nehogy csak a pillanat hatása alatt jelentkezzenek adoptálásra.
h.) Nevelés: a társaság rendelkezzék egy sor információs anyaggal, pl. tájékoztató a felelősségteljes állattartásról, kötelezettségeiről, hogyan kell az állatról gondoskodni, az ivartalanításnak milyen előnyei vannak stb. Ha az eredeti tulajdonos az elveszett állatát akarja kiváltani, mind tájékoztató anyagokkal el kell látni, mind pedig beszélni kell vele az állattulajdonos felelősségéről.
7. Kóbor állat begyűjtőhely
Másik útja a kóbor állatok megmentésének, ha a társaságok nyomást gyakorolnak annak érdekében, hogy a helyi begyűjtőtelepen megváltozzék az eljárás és az állatok elhelyezése. Humánus befogási eljárásokat kell keresni és ha kell, megtanulni. A kiirtás módja legyen humánus. A társaság biztosíthatja az állatok helyét, almát, vizét és élelmét. Működhetnek kereső szolgáltatással olyan személyek számára, akik elvesztették állatukat és a hatóságon keresztül nem találják. Segíthetnek olyan személyeknek, akik otthont adnának egy kóbor kutyának vagy macskának, amelyet egyébként kiirtanának. Ez néhány lehetőség, amellyel segíteni lehet a kóbor állatokon.
A régi FAUNA Egyesület* tájékoztatója a WSPA körlevele alapján
*A Fauna Egyesület 2002 május végi közgyűlésén - az egyszerűbb utat választva - úgy határozott, hogy nem kíván társállatvédő csoportot létrehozni. Az egyesületből kiválva lényegében a tervezett Társállatvédő Csoport munkáját végezzük az Illatos Úti Állatvédő Projekt keretében. P.Zs.
Az Illatos Úti Állatvédő Projekt információtárából
Kapcsolódó oldal: www.allatvedo.atw.hu/__projekt/_haziallatmenhely.htm
