Folyamatos globális civil kontrollra és a pénzügyi piacok szigorú szabályozására van szükség ahhoz, hogy a globalizációt irányító pénzügyi szektor ne tehesse azt, amit akar – állítja Susan George, Párizsban élő amerikai politikatudós, az ATTAC tiszteletbeli elnöke. Bankadó helyett pénzügyi tranzakciók megadóztatása kellene
Susan George szerint, hiába állított össze az IMF egy 750 milliós mentőcsomagot, Németország betiltotta a spekulatív shortolást, ha nincs az uniónak egy olyan központi bankja, amely központi bankként, EU-kötvények kibocsájtásával kedvezőbb gazdasági feltételeket teremhetne meg tagországainak, mint a pénzügyi piacok. Nem globális bankadóra lenne szükség, hanem a pénzügyi tranzakciók megadóztatására. Miért? Mert a bankok azért fizetnék be a válságalapba a globális bankadót, hogy egy következő recesszió alkalmával ne közpénzből kelljen őket újra megmenteni, ám ez a rendszer csak ismét arra ösztönözné őket, hogy bármikor felelőtlenül lehet majd hitelezni és spekulálni-, mert ha nagy a gond, ott van az alap, amiből úgyis megmentik őket. A leendő globális bankadó így csak akkor jó és használható, ha annak összegét a szociális rendszerre költik a kormányok.
Közösségi ellenőrzést a bankok felett!
Az ATTAC éppen ezért azt szeretné, hogy vonják demokratikus civil kontroll alá a bankokat, ha már hatalmas, az adófizetők pénzéből származó összegekkel segítették ki tavaly és tavalyelőtt őket. A banki tevékenységnek is közszolgáltatásnak kellene lennie. Ami persze nem azt jelenti, hogy ész nélkül osztanánk a pénzt mindenkinek, hanem hogy bizonyos szabályok alapján lehetne csak kölcsönhöz jutni, mondjuk az infláció plusz a kölcsönzéssel járó költségek alapján. Az emberek a fizetésüket betétként helyeznék el a pénzintézeteknél, és a bank adná kölcsön a pénzt a köz által meghatározott feltételekkel. Ezután meg kell nekik mondani, hogy kis-és középvállalkozások zöld projektjeit finanszírozzák, amivel egyben munkahelyeket is teremtenek, illetve olyan magánszemélyeknek adhatnának kölcsön, akik energiatakarékossá akarják tenni a lakásukat, mert az igazi veszély manapság, még ha az emberek nem is érzik, a klímaváltozás.
Az IMF és a privatizáció
Éppen ezért megkérdőjelezhető döntés volt a magyar kormány részéről, hogy 2008-ban 25 milliárd dolláros hitelkeretet kért az IMF-től és a Világbanktól. Ha nem kért volna Budapest kölcsönt, akkor Magyarország leértékelte volna a forintot, felemelte volna a kamatokat, és az import áruk helyett helyi árut vettek volna. A lényeg, hogy az IMF mindig ugyanazokat a feltételeket szabja meg a segítségért cserébe. Mindent privatizálni kel, meg kell emelni a kamatokat, egy csomó munkahelyet meg kell szüntetni, és be kell vezetni a neoliberális piacgazdaságot – ami rövidtávon nagyon fájdalmas mechanizmus. Ott van például Oroszország: elpusztították az egészségügyi rendszerüket, ami mondjuk valóban nem működött a legjobban.
A teljes riportot itt olvashatja el
Kapcsolódó oldal: www.ingatlan.net
