MME (2010. 07. 01.)
A most megjelent kiadványunkban a madarak és légvezetékek konfliktusát elemezzük Magyarországon a 2010. évi ismereteink tükrében.
A kiadvány első része részletesen feltárja a madarak légvezetékek mentén történő pusztulásának problémakörét, és bemutatja az elmúlt évek kiterjedt felméréseinek eredményeit. A második rész foglalkozik a megoldási lehetőségekkel, bemutatja a légvezetékek mentén történő madárvédelem eddigi gyakorlatát, valamint részletezi a jövőre vonatkozó javaslatokat és lehetőségeket.
Összefoglalás
Az elektromos energia általános használata az iparban, majd a háztartásokban a 19. század végétől kezdett világszerte elterjedni, amely természetesen az elektromos áram nagy távolságokra történő szállításának igényével is együtt járt. Az elektromos hálózatok nagymértékű fejlesztésével párhuzamosan már a 20. század elején beszámolnak a földfeletti elektromos szabadvezetékek (továbbiakban légvezetékek) mentén megfigyelhető madárpusztulásokról is, azonban a probléma nagyságrendjére csak az 1970-es években kezdtek el felfigyelni világszerte.
Ma már tudjuk, hogy az elektromos vezetékek jelentik számos védett és veszélyeztetett madárfaj számára az egyik fő veszélyforrást, és a felelős természetvédelmi szervezetek mindenhol kiemelt ügyként kezelik a probléma mielőbbi megoldását. Számos országban folynak évtizedek óta jelentős erőfeszítések a légvezetékek okozta madárpusztulások csökkentésére, valamint egyre átfogóbb tanulmányok és javaslatok is születnek a témában, azonban a probléma teljes körű megoldására alig találunk példát.
A probléma nem csak a természetvédőket aggasztja. Az áramszolgáltató vállalatoknak is sok gondot és pénzügyi kárt okoznak a madarak által okozott zárlatok. Az áramellátás biztonságát veszélyeztetve pedig közvetetten a fogyasztók is érintettek, mivel egy-egy madár által okozott áramkimaradás jelentős pénzügyi veszteségeket okozhat például egy ipari üzemben. Ezt, valamint környezetvédelmi felelősségüket felismerve az áramszolgáltató vállaltok is egyre több országban próbálnak együttműködni az állami és a civil természetvédelemmel a probléma megoldásában. Az önkéntes alapú együttműködés mellett több országban születtek a közelmúltban olyan nemzeti jogszabályok is, melyek kötelezik az áramszolgáltató cégeket berendezéseik madárbarát kialakítására, valamint nemzetközi természetvédelmi egyezmények (pl. a Berni és a Bonni Egyezmény) is megoldást sürgetnek a problémára.
Magyarországon a 2008-ban aláírt Akadálymentes Égbolt Megállapodásban vállalt madárbarát átalakítások ütemezéséhez és végrehajtásához mára rendelkezésünkre állnak a főbb adatok:
számos légvezeték-szakaszon standard módszerekkel felmértük a madárpusztulás mértékét, pontos adatokkal rendelkezünk az ezeken a szakaszokon áramütött fajok eloszlásáról és az egyes oszloptípusok veszélyességéről;
megbecsültük, hogy hol helyezkednek el a főbb konfliktusterületek a madarak áramütése és légvezetéknek ütközése szempontjából, valamint, hogy az egyes prioritáskategóriába tartozó élőhelyeken mennyi légvezeték húzódik;
tudjuk, az összes hazai oszloptípusra, hogy milyen költséghatékony átalakítással tehetőek madárbaráttá;
készülnek a tervek, hogy a törvényi előírásoknak megfelelően az újonnan kiépülő vagy rekonstruált légvezeték-szakaszokon kizárólag madárbarát szerkezetek kerüljenek beépítésre;
megbecsültük, hogy az egyes madárbarát átalakításoknak milyen átlagos költségvonzata van országosan, illetve az egyes prioritáskategóriába tartozó madár-élőhelyeken.
Nem áll azonban rendelkezésre olyan alaptérkép, vagy adatbázis, amely a már átalakított, vagy szigetelt szakaszok helyéről, valamint az átalakítás idejéről és minőségéről ad információt. Ezen kívül a leglényegesebb nyitva maradt kérdés az átalakítások ütemezésében és finanszírozásában történő megegyezés. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium jelentős pályázati forrásokat rendelt az átalakítások finanszírozására a legfontosabb területeken, azonban egyelőre kérdés, hogy a rendelkezésre álló kereteket ki tudják-e korlátlanul meríteni a pályázatokkal túlterhelt természetvédelmi szervezetek. Az áramszolgáltató vállalatok is kivétel nélkül, de változó mértékben vállaltak hozzájárulásokat a munkák végrehajtásában.
A jelentős előrelépések elismerése mellett kijelenthető, hogy amennyiben az aláírók tartani akarják magukat az Akadálymentes Égbolt Megállapodásban vállaltakhoz, miszerint 2020. január 31-ére madárbarát lesz Magyarország középfeszültségű szabadvezeték-hálózata, akkor az eddigieknél egy nagyságrendnyivel nagyobb anyagi felelősségvállalásra lesz szükség az elkövetkező kevesebb, mint 10 év során.
További részletek, letöltés: www.mme-monitoring.hu/news.php?flag=kfo
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
2010. 07. 01.
A képen látható kutyus 2010. június 30.-án este 21:00-kor tűnt el Székesfehérvár Rác hegyen, a Kórogyi utcából. Kan kutya, 13 éves, szívbeteg, ápolásra szorul. 
