
„Mindig is szerettem az állatokat. Már gyerekként is élt bennem az ösztön, hogy segítsek a rászorulókon. Emlékszem, általános iskolás lehettem, amikor találkozva kóbor kutyákkal, a napköziben kapott kiflimet inkább nekik adtam, semhogy megettem volna.
Nyolc-tíz éve kezdtem őket befogadni. Elsősorban azokat, amelyikek meghaltak volna, ha sajnálkozó pillantásokat vetve rájuk, továbbhaladok mellettük. Dalma, Zsuzsi és Petike élelem és víz nélkül, csontsoványan, láncra kötve szenvedtek egy gazdátlan, üres portán, Pannikára az út mentén találtam rá, kiszáradva, tele kullanccsal, Buksit pedig félig agyonverve, vérző sebekkel vittem haza egy erdő széléről. De számomra a legmegrázóbb annak a kiskutyának az esete, melyet egy útmenti szemétkupac tetején pillantottam meg: ő Jázminka!
A cikk folytatása: www.szabadfold.hu
Svecz Éva elérhetőségei: +36-30-9535-243, jazminkaestarsai(kukac)freemail.hu
+ iwiw: www.iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=14777108