Párvy Tivadar, az MTI munkatársa írja:(MTI-Press) - Bizton lehet állítani, hogy háziállataink, így a kutyák is legalább annyi gondoskodást igényelnek, mint a gyerekek. Nem elég egy helyes kis szőrmókot megvenni, azt tanítani, gondozni, etetni, nevelni kell. Mindez rengeteg energiát, időt és persze anyagi áldozatot is jelent. Ők sem mentesek a betegségektől, és szerencsés esetben csak az évi kötelező oltásokat kell beadatni nekik, ami alapesetben is több ezer forintra rúg. Aki ezeket felelősséggel nem tudja vállalni, az még a gondolat megfogalmazása előtt álljon el a tervétől, akkor is, ha gyermeke unszolásával naponta az idegeire megy. Mindezekről beszélgetett az MTI-Press munkatársa Menhard Evelinnel, a Futrinka Egyesület munkatársával, a Magyar Vizsla Fajtamentés vezetőjével.
- Kik és mikor alakították a Futrinka Egyesületet?
- Az egyesület mintegy öt évvel ezelőtt jött létre lelkes kutyabarátok összefogásával. Akkoriban egy maréknyi lelkes ember, jobbára magánfinanszírozással, egy-egy kutyán tudott segíteni. A mentvényeknek kenneleket béreltünk, és az alapító tagok jártak ki sétáltatni, simogatni, szeretgetni az ebeket, szükség esetén rendelőbe vitték őket, gazdát kerestek nekik. A betegebbeket, idősebbeket hazavitték saját lakásukba.
- Hogyan alakult az egyesület élete az elmúlt évek során?
- Az idő előrehaladtával persze a rokonok, a kollégák és az ismerősök értesültek arról, hogy mit is jelent az állatmentés, mekkora teher, felelősség és feladat ez. Sokan csatlakoztak, sokan az évek alatt lemorzsolódtak. Itt meg kell említeni, hogy az itthoni gazdátlan kutyák száma olyan magas, hogy nincs az az egyesület, alapítvány, amelynek egy-egy frissen csatlakozó segítő kéz ne lenne hasznos. Ez a helyzet az ideiglenes családokkal is. Ez a fogalom némi magyarázatra szorul. Azokat nevezzük ideiglenes családnak vagy befogadónak, akik munkánkat azzal segítik, hogy a gazdához juttatásig egy-egy kutyát magukhoz vesznek, és sajátjukként kezelik. Etetik, sétáltatják, tanítják, szeretik, mi pedig igyekszünk az ideális végleges család mihamarabbi felkutatásán munkálkodni.
- Az önök egyesülete fajtamentéssel is foglakozik. Beszélne erről?
- Viszonylag rövid időn belül az egyesület speciális orientáltsággal különböző fajták mentésébe kezdett. Ebben az évben a Futrinka Egyesület német dogokat, tacskókat és magyar vizslákat ment. Természetesen az esélytelen keverékekről sem feledkezünk meg. Rájuk egy pár gondolatot mindenképpen szentelni kell. Azért, mert sánták, esetleg nagyon idősek, netán fél szemük van csak vagy teljesen vakok, netán olyan csúnyák, hogy már ettől bájosak, attól még kutyák. Érző, gondolkodó kedves kis lények, amelyek egykor valakinek a kedvencei voltak, aztán valami furcsa okból az utcán, erdőben, sintértelepen kötöttek ki. Rajtuk is igyekszünk a legjobb tudásunk szerint segíteni, hisz testi vagy esztétikai hátrányaik mellett ők is szeretnivaló kis lények, és fontosnak tartjuk őket.
- A fajtamentésről csak homályos elképzeléseink lehetnek. Konkrétan mit kell ez alatt érteni?
- Magára a fajtamentésre azért van szükség, mert vannak nagyon népszerű, a "divatból" soha ki nem menő kutyafajták. A tacskók mellé szinte mindig piskótaillatú, ősz hajú kontyos idős nénik társulnak az ember képzeletében. A nemes tartású, óriási felépítésű, robosztus német dogokat inkább a fiatalok tartják szívesen. A magyar vizslákat pedig sajnos szinte mindenki, leginkább azok, akiket megérintett a Frakk című mese. Frakkhoz kapcsolódva egy csepp kitérőt tennék, hisz kevesen tudják, hogy a népszerű mesehőst egy élő vizsla ihlette. A pikantéria mindebben csak annyi, hogy Frakkot az író rokona némi megvesztegetéssel egy sintérautóról "vásárolta". Maga a mese pedig nem másról szól, mint a családba való beilleszkedésről, és persze Lukréciával és Szerénkével való örökös, mindennapi torzsalkodásról.
- Hogyan történik a kutyák újgazdához való elhelyezése, és mekkora költséggel jár a procedúra?
- Az egyesület tagjai hosszútávon gondolkodva, a felelős állattartást előtérbe helyezve minden védencet oltási könyvvel, oltásokkal, egyedi azonosítóval, azaz chippel ellátva és ivartalanul adják gazdához. Azoknak a kutyáknak az esetében, amelyek még túl fiatalok az ivartalanításhoz, ivartalanítási kötelezettség a záradék az örökbefogadási szerződésben. Ezt minden esetben az egyéves kor elérésekor ellenőrizzük is. Igyekszünk a gazdákat gondosan megválogatni. Mindenkivel előzetesen telefonon, valamint levélben is egyeztetünk. Örülünk, ha a kiválasztott kutyát meglátogatják, ismerkednek vele, már előre próbálnak kapcsolatot kialakítani. Védenceinket minden esetben mi szállítjuk házhoz, így kerül sor a családok körülményeinek ellenőrzésére is. Az örökbefogadási szerződés aláírását követően sem engedjük el mentvényeink "kezét", hiszen a későbbiekben, ha a család körülményei, életvitele megváltozik, esetleg valami gond lép fel a kutyával való közös életük során, akkor ismét segítséget nyújtunk. Így gyakorlatilag az adott kutya élete végéig szóló visszavásárlási garancia van. No persze ez korántsem a legjobb kifejezés, tekintve, hogy a leendő családoktól nem kérünk pénzt a kutyákért. Támogatásokból, adományokból és az adó egy százalékából tartjuk fenn magunkat. Pontosabban fenntartásról szó sincs, hisz sajnálatos módon minden évet komoly tartozásokkal zárunk leginkább a kutyáinkat ellátó állatorvosi rendelő felé.
- Az ön tapasztalata és véleménye szerint miben áll a felelős kutyatartás?
- Örömtelinek látnánk, ha a leendő gazdik végiggondolnák, hogy mekkora teher, anyagi áldozat, odafigyelés és törődés egy kutyáról élete végéig gondoskodni. Nem kell mindenképpen tenyésztőtől, szaporítótól vásárolni méregdrágán, hisz a fajtamentőknek is sajnos egyre gyakrabban kell kölyökkorú kutyákat magukhoz venniük. Fontos lenne, ha az emberek tudnák, hogy a kiválasztott helyes kis szőrgombóc egyszer felnő, és nem plüssből van, amely majd csendesen ücsörög a sarokban. Ismerni kéne egy kicsit az adott fajta tulajdonságait. Itt nemcsak a jellembeli tulajdonságok a fontosak, hanem az adott fajta tartási igényei, a méretéből, egyedi formavilágából adódó tipikus betegségei sem elhanyagolhatóak.
- Érzékeltetné példával a véleményét?
- Nos, egy pulit, egy mudit, amely terelésre lett speciálisan kitenyésztve, városban tartani gyakorlatilag büntetéssel ér fel. A szánhúzók a mi klímánkon a városban nem érzik magukat nagyon jól, a palota pincsi pedig soha nem lesz a nagy és félelmetes házőrzők gyöngye.
S.O.S. magyar vizsla - Ön a korábbiakban, többek között, említette a magyar vizslát mint veszélyeztetett fajt. Mit tudna ennek a fajtának jellemzőiről elmondani?
- A magyar vizslákról sokan tudják, hogy nemzeti kinccsé lettek nyilvánítva, ennek ellenére a rossz sorsban élők és gazdátlanok száma olyan magas, mint még soha. Nemzeti kincsünk mostohagyermek sajnos, holott nem csak védenünk kellene, hanem a nagyvilágban büszkén vinnünk a hírét. A vizslák okosak és szépek. Ám bármilyen neves tenyészetből származnak is, csak a génjeikben hordják a pozitív tulajdonságaikat. Ezek tudatos kidomborítása a mi feladatunk. Őket is tanítani, nevelni kell, hisz eredendően semmit nem tudnak maguktól, legfeljebb könnyebben elsajátítanak dolgokat. Igen nagy a mozgásigényük, ami nem csoda, hisz eredendően vadászkutyák. Mindemellett szellemileg is le kell kötni őket, különben ők kötik le magukat, ami az esetek többségében nincs a gazda ínyére. Szükségük van az ember társaságára, a közös sétára, játékra. Lételemük szerettetni magukat, és nincs számukra nagyobb boldogság, mint a gazdihoz gömbölyödni a kényelmes kanapén a meleg szobában, és a fülüket vakartatni. Hihetetlen és elképesztő bohócságokra képesek, igen gyakran megnevettetik az embert.
- Mennyi költséget emészt fel évente a vizsla fajtamentése?
- Évi öt millió forint kerül átlagosan elköltésre, aminek a legnagyobb részét az állatorvosi költségek teszik ki, mivel sok más tevékenységet saját kontónkra végzünk. Sajnos a nem csak anyagiakban megnyilvánuló külső támogatás vajmi kevés az összköltségekhez viszonyítva.
- Hány fő dolgozik ebben a programban, és mi a foglalkozásuk?
- Csak a vizsla fajtamentésen átlagosan öt önkéntes ténykedik. Mindannyian a vállalkozói szférában dolgozunk, hiszen egy kötött nyolcórás munkarend mellett nem tudnánk mindezt vállalni. Mivel a bérelt kennelek Tárnokon vannak, igyekszünk a településhez közelebb lakó társakat bevonni, hogy az utazás senkinek ne okozzon nehézséget.
- Végezetül engedjen meg egy személyesebb kérdést: Önt mi vonzotta ehhez a nem kis áldozatot igénylő munkához, és különösen a magyar vizslához?
- Évekkel ezelőtt egy állatorvosi rendelőben látott plakáton pillantottam meg Fülöpöt, a vizslát, amely gazdit keresett. Elképzelhetetlen és érthetetlen volt számomra, hogy miként lehet egy vizsla gazdátlan. Örökbe fogadtuk, majd néhány hónap múlva érkezett hozzánk egy másik vizsla is, igaz, neki csak a megfelelő gazdi megtalálásáig biztosítottunk átmeneti szállást. Miután megtalálta a helyét a nagyvilágban, jött egy újabb, majd megint egy újabb. Végül azon kaptuk magunkat, hogy folyamatosan két kutyánk van, csak mindig másik. Az idő telt-múlt, és persze az egyesület munkájába szinte akaratlanul, egyre jobban beépül az ember. Azt tudni kell, hogy az egyesületre nagyon komoly szabályok vonatkoznak: van elnök, titkár, gazdasági és arculati vezető, no és az adott fajták fajtamentésének a vezetői. Egy napon arra ébredtem, hogy a magyar vizsla fajtamentésének a vezetőjévé szavaztak. Ennek két oka lehet: vagy megbíztak bennem és tartották a korábbi munkámat annyira, hogy ezt kiérdemeltem, vagy nem volt más őrült, akire az elődöm lemondása után ezt a címet rá lehetett volna akasztani. Bármi is az igazság, a feladat és a felelősség óriási, hiszen most, az első félévben több mint száz bajbajutott vizslán segítettünk - mindezt munka és család mellett.
MTI 2011. augusztus 5., péntek 9:08
