Gazdinkat keressük:

"A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik." Albert Einstein

BemutatkozásKapcsolat: Gazdikereső, állatvédő segélytelefon, tanácsadás, információ: +36-30-71-636-41
- E-mail: zsuzsa.j.pasztor@gmail.com - Facebook: www.facebook.com/allatvedosegito

Modulok: Állatvédő SegítőIránytűSintérSTOP!ÖnkormányzatokKislexikonÁllatvédő módszerekÁllatvédelmi Törvény

Kiemelt: TÉGY A VÁLTOZÁSÉRT!SZEMTANÚT KERES!Hivatalos MIKROCHIP nyilvántartásKérjük segíts, hogy segíthessünk!

Gazdinkat keressük: MikrochippelRégóta keresikEllopott állatElveszett kutyaTalált kutyaS.O.S. gazdit kereső kutyaKutyát kérElveszett cicaTalált cicaS.O.S. gazdit kereső cica • Cicát kér • Más állatS.O.S. segítséget kérIdeiglenes befogadót keresHazakerültÚj gazdához kerültIn memoriam+ Kapcsolódó S.O.S. oldalak

További keresési kategóriák a jobboldali CIMKEFELHŐ oszlopban!

2000. április 24., hétfő

A TUDOMÁNY ÁLDOZATAI

Állatok felhasználása a kutatásban

„Könyvemmel az a célom, hogy egyrészt hitelesen bemutassam, miként gyötri az ember tudományos kutatásai közben az állatokat, másrészt pedig változtatásokat javasoljak. Nem szándékozom a tudósok becsületébe gázolni, csak kétségbe vonok egy rögződött rossz hagyományt.

Könyvem azon az előfeltevésen alapszik, hogy az ember morális felelősségének át kell nyúlnia saját faja határain, és ki kell terjednie minden szenvedő teremtmény jogaira és érdekeire.

Az állatok védelmét komoly szakmai kérdésnek tekintem, amely meggyőződésem szerint kivételesen nagy figyelmet érdemel ma, az állatok soha nem látott mértékű kizsákmányolásának korában” — írja Richard D. Ryder, aki kísérleti, majd klinikai pszichológusként maga is sok állatkísérlet szemtanúja volt. 1969 óta küzd az állatok jogaiért. „A tudomány áldozatai” című könyvével, amely mindmáig alapműnek számít, ő irányította rá a nemzetközi sajtó és tömegkommunikáció figyelmét az „embersovinizmus” tarthatatlan voltára. Ez volt az első eset, hogy egy modern kori tudós megtámadta az állatkísérletes kutatást.

S hogy miért, az a laikus számára is kiderül ebből a döbbenetes példatárból.

Lehetséges-e, hogy számtalan állatkísérletes kutatás tudományos szempontból teljességgel hasznavehetetlen, és csak a túlhajtott kíváncsiság, a nyereségvágy vagy a személyes ambíció vezérli? Ha a kísérletek túlnyomó része már egyáltalán nem gyógyászat, hanem üzleti célú, indokolt-e ilyen kutatások miatt évente több millió állatot elpusztítani? Csakugyan szükség van-e újabbnál újabb piperecikkekre, kozmetikumokra, háztartási szerekre, növényvédőkre, rovarirtókra, festékekre, műanyagokra, élelmiszer-színezékekre, ízesítőszerekre és seregnyi más termékre? És legfőképp: szabad-e a pusztulásra szánt állatokat úgy kezelni, mintha nem volnának érző, szenvedni képes lények?

Ryder könyve — minden tudományos érvelése és higgadt okfejtése mellett is — felkavaró vádirat, amely fogyasztóként, állampolgárként és erkölcsi felelősséggel rendelkező emberként egyaránt mélyen elgondolkodtatja, s állásfoglalásra készteti az olvasót.

Előszó a magyar kiadáshoz

Kísérleti pszichológusként a cambridge-i egyetemen, majd az Egyesült Államokban sok állatkísérlet szemtanúja voltam, s a látottak irtózattal és megdöbbenéssel töltöttek el. 1975-ben, miközben pszichológusként dolgoztam egy oxfordi kórházban, megjelentettem e könyvemet. Első ízben fordult elő, hogy egy modern kori tudós megtámadta az állatkísérletes kutatást. A könyv akkor nagy feltűnést keltett a brit sajtóban és a televízióban: sikerült érdeklődést ébresztenie az állatok jogai iránt.

Darwin óta tudjuk, hogy mi, emberek az állatvilág tagjai vagyunk. Miért hisszük, hogy fajunk minden más faj fölött áll? Ha nemcsak emberi lények képesek szenvedni és gyötrődni, miért ne terjesztenénk ki erkölcsi gondoskodásunkat minden érző fajra? Vajon az embersovinizmus nem éppolyan elvetendő-e, mint a fajgyűlölet vagy a szexizmus?

E könyv 1983. évi kiadása óta tömegméretű kampányok indultak a nyugat-európai országokban a laboratóriumi állatok fokozott védelméért. Új törvényeket fogadtak el Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Skandináviában és az Európai Közösség országaiban. Ma már csaknem mindegyik nyugat-európai ország engedélyhez köti az állatkísérleteket, nyilvántartja a kísérletezőket és a kísérletek számát. Az engedélyt többnyire csak akkor adják meg, ha az illető kormány úgy találja, hogy a kísérletező megfelelően képzett, és a kísérletet nem lehet élő állatok felhasználása nélkül elvégezni. 1986-ban Nagy-Britanniában új törvényt fogadtak el, amely szerint a tudósnak meg kell győznie a kormányt, hogy az általa okozott fájdalmat vagy szenvedést a kísérlet eredményéből következő valószínű haszon igazolja. A legfontosabb azonban, hogy minden laboratórium nyitva áll a kormány ellenőrei előtt, akiknek, ha törvénysértést észlelnek, felhatalmazásuk van a kísérletek azonnali beszüntetésére. Skandináviában, Kanadában és Ausztráliában etikai bizottságok működnek a laboratóriumokban, ahol laikusok, filozófusok, állatvédők is gyakorolhatnak bizonyos fokú ellenőrzést a kísérleti tervek fölött.

Az Európai Unió 1993-ban kutatóközpontot létesített Olaszországban humánus alternatív technikák kifejlesztésére (szövetkultúrák alkalmazása, számítógépes programok, modellek és filmek felhasználása az oktatásban). Az Unió sürgeti a kormányokat, hogy hatékonyan finanszírozzák az alternatív technikák kifejlesztését.

Az utóbbi tíz évben Nyugat-Európa országaiban csökkent az élő állatokon végzett kísérletek száma — hogy a magasabb költségek vagy a változó szemlélet miatt-e, azt nehéz lenne megmondani. Kétségtelen, hogy amióta e téma nyilvánosságot kapott, a fiatalabb tudósok mind etikai, mind tudományos szempontból kritikusabban viszonyulnak az állatkísérletekhez. Sok ezer ember írt levelet politikai képviselőjének, sürgetve, hogy különösen fegyverek, háztartási termékek vagy piperecikkek kipróbálása érdekében ne okozzanak mérhetetlen szenvedést az állatoknak. Reméljük, hogy Magyarország és más kelet-európai országok is új törvényhozásukban mihamarabb kifejezésre juttatják civilizált hagyományaikat, elismerve az állatok státusát.

Richard D. Ryder
fordította: Polgár Éva

Képek a könyvből

Nyulak kalodában, kísérletre előkészítve (Foto: Profil c. volt NSZK folyóirat 1989/1.)

A macska fejét rögzítik, agyába elektródokat ültetnek (Foto: DPA)

Az agyba vezetett elektromos impulzusokkal fájdalom, remegés, agresszió, félelem egyaránt kiváltható (Foto: Carp/Stern, Victor Schoenfeld)

Kísérleti kutya műtéthez előkészítve (Foto: DPA)

A sugárzással és vegyszerekkel szőrtelen, fogatlan, elhízott, reszkető vagy vitustáncot járó génhibás egérmutánsok állíthatók elő. (Foto: DPA, GEO, 2. szám, 1996. 01. 30.

A címlapon: A csimpánz agyába ültetett elektródokkal, különböző fájdalmakat okozva az állatnak, fájdalomcsillapítók hatását vizsgálják. (Foto: Die Tierzeitung)

(A Mókusfalvi Állatbarát Szolgálat információtárából)

Nincsenek megjegyzések: