"Egy szép szombat délután volt mikor barátnőmmel és párjainkkal a Jászberényi Neszűr dűlőin kocsikáztunk. Bizonyos okok miatt meg kellett állnunk, megláttunk egy kiskutyát kuporogni egy akácfa tövében. Megnéztük közelebbről, hogy él a szegénykém. Élt ám, de lehet jobb lett volna neki ha nem. A kutyust hozzáláncolták a fához, ami a nyakán már a húsába vájt. Szegénykém nagyon éhes volt és szomjas. Ő már nem gondolta hogy jön valaki és segít rajta mivel megásta a saját sírját...
A cikk folytatása: www.jaszberenyonline.hu/hirek/hirek/mindenmas/allatok.html
2010. 04. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése