Pedig... rengeteg állatorvos megteszi, noha AZ ÁLLATVÉDELMI TÖRVÉNNYEL ÖSSZEEGYEZTETHETETLEN!!!
...Szomorú kérdés, hogy ennek az ügynek következményeként mennyi olyan állat esik áldozatul, akiknek eddig valamilyen formában sikerült esélyt adni...
Minden rendelőben téma az ügy, minden orvos ezerszer meggondolja ezután, hogy mit tud/akar tenni a gazdák nem túl átgondolt, vagy nem indokolt kérése ellen...
Gratulálunk :(
Don elhunyt, mégis él: szigorú megrovást kapott az orvos
„Amikor arra került sor, hogy ezt a lényegében egészséges kutyát elaltassák, a hallgatók szinte fizikálisan akadályoztak meg ebben. Bár rákészültem, hogy eleget teszek a gazdák kérésének, végül egy hetet adtam a diákoknak, hogy kerítsenek gazdát neki” – jelentette ki a döbbenetes körülmények között „feltámadt” vakvezető kutyáról dr. Szentgáli Zsolt.
Nem tudtak arról, hogy Don a vakvezetők szervezetének tulajdona, az állat gazdáit viszont kitartóan győzködték, hogy a kutyát nem kell elaltatni. Emberiességi okokból döntöttek az állat életben hagyása mellett – nagyjából így foglalható össze a gazdájához rendhagyó körülmények között visszakerült vakvezető kutya története a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara sebészeti és szemészeti tanszékének nézőpontjából.
– Először azt hittem, valami félreértésről van szó, amikor láttam, mire jelentkezett be nálam a vakvezető kutya tulajdonosa, a tulajdonos édesanyja és egy hölgy, akit nem ismertem. Azt, hogy Don és eutanázia, nem láttam összeegyeztethetőnek – hangoztatta az MNO-nak nyilatkozva dr. Szentgáli Zsolt. Az MNO cikkében foglaltakra dr. Szentgáli a klinikán adott választ a tanszékvezetővel, dr. Németh Tiborral együtt, aki már múltkori cikkünk megjelenése alkalmával megkeresésünkre jelezte, hogy az ügyben vizsgálatot indít, s ennek befejeztével szeretne nyilatkozni.
A kutya egyik gazdája rám mutatott, hogy én képviselem a vakok és gyengén látók kutyáit kiképző kutyaiskolát – jelenti ki Danyi Mária kutyakiképző, az utógondozási program vezetője, aki szintén jelen volt, amikor Dont altatásra átadták. – Szentgáli doktor úrtól a kutya gazdája megkérdezte, jól döntöttek-e, ő pedig azt válaszolta, meg tudja érteni a döntést – meséli. – Még mondtam is, milyen humánusan járt el: a gazdák elköszöntek a kutyától, majd kiküldtek minket. Danyi kizártnak tartja, hogy az orvos számára ne lett volna egyértelmű, kinek a tulajdona a kutya. Rámutat: az örökös használatba adott állat bőr alá ültetett azonosító csipjén szerepel az MVGYOSZ mint tulajdonos. A gazda édesanyja, Mészáros Ibolya pedig nem azonnal hozta ide az állatot. A kutyát a VKI orvosa, dr. Szilágyi Zoltán már többször is műtötte korábban, a kutyával hozott orvosi papírokon is szerepelt, ki a tulajdonos.
VIP-betegek
Az MNO-nak most kifejtették: dr. Szentgáli korábban kezelte már a kutyát. Dr. Németh úgy fogalmazott: dr. Szentgáli „szabálytalanul, de teljesen díjtalanul” elvégzett egy olyan műtétet Donon, melyet a gazdái nem tudtak volna finanszírozni. Ennek köszönhető, hogy a kutya életben van. A műtét árát az orvos fizetéséből levonják – tette hozzá dr. Németh.
Szentgáli jelezte: igaz, hogy méltányossági okok miatt a vak fiatalember kutyája esetében saját hatáskörében, „mindenféle egyetemi szabályt áthágva” nem kért pénzt sem a műtétért, sem a laboratóriumi vizsgálatokért. Empatikus okokból „VIP-betegként” kezelte a kutyát, a vak fiúnak és édesanyjának nem kellett sorban állnia. Onkológiai vizsgálatra is azért küldte a sikeres műtét után, hogy az esetleg visszatérő tumorról időben képet kapjanak.
Szó sem volt altatásról
A kutya további sorsát illetően mindig is optimistán nyilatkoztam, soha nem mondtuk, hogy az állat menthetetlen – húzta alá dr. Szentgáli. Dr. Németh is úgy látja, hogy a kutya gazdái nem hallgattak a klinikai orvosra, inkább saját kezelőorvosuknak hittek, így hozták meg a döntést. Mint az embereknél, ahol mondhat bármit a szakorvos, a körzeti orvosé az első és az utolsó szó, ő az igazán szavahihető – teszi hozzá. Dr. Németh hozzáfűzte: kollégája a speciális szemészeti műtétek, így a szemhéjplasztikai beavatkozások terén komoly szaktekintélynek számít Magyarországon.
– A szakrendelésemre jöttek be – előzetes egyeztetés, bejelentkezés nélkül – a kutyával, mégis azonnal fogadtam őket – tért rá az őt meglepetésszerűen érő elaltatási kérelem körülményeire dr. Szentgáli. – Elmondták, hogy az onkológussal folytatott konzultáció után úgy döntöttek, elaltatják a kutyát. 20-25 percen keresztül próbáltam őket lebeszélni erről. Közöltem velük: a műtét jól sikerült, a szemhéjdaganatok nem képezhetnek áttételt, akkor sem vezetnek halálhoz, ha rosszindulatúak. Egy jól végrehajtott műtéttel abszolút jók lehetnek a kutya esélyei. Ám hiába próbáltam rávilágítani arra, hogy a kutya teljesen egészségesnek tekinthető, hajthatatlanok voltak.
Sikeres kegyelmi kérvény: egy hetet kaptak gazdikeresésre
Dr. Szentgáli kitért arra is: pontatlannak találja az altatás tulajdonosok általi leírását, így olyat ő például nem mondhatott, hogy a kutya eutanáziája „szívbénítással” történt. Azt is pontatlannak látja, hogy „a szemgolyó felvarrása után” került volna sor plasztikai műtétre. (A cikk megjelenésekor dr. Szentgálit nem értük el, felettese pedig közölte, nem nyilatkozhat az orvos addig, amíg a belső vizsgálat tart – a szerk.)
– Az egyetemen minden vizsgálat, kezelés a hallgatóság előtt folyik. A diákok hallják, mit beszélünk a tulajdonossal, szem- és fültanúi a történteknek. A hallgatók, mikor megtudták, hogy egy egészséges kutyát akarnak elaltatni, azt kérték tőlem, ezt semmiképp ne tegyem meg. Már hozzákészülődtem az altatáshoz, de szinte fizikálisan akadályozták meg a beavatkozást. Némi habozás után azt mondtam nekik: egy hetet kapnak arra, hogy új tulajdonost találjanak neki.
Ezek a diákok különböző észak- és nyugat-európai országokból jönnek, ahol kissé máshogy szocializálódtak, az empátia és az állattartási kultúra területén is: úgy, ahogy nekünk kellene – veszi át a szót dr. Németh. A tanszékvezető úgy fogalmaz: szinte „állandó megfigyelés” alatt tartják a tanáraikat – ez néha kissé zavaró is –, hogy humánusan járjanak el, s a magyar hallgatóknál határozottabban nyilvánítanak véleményt. Most, hogy látták, egy az orvosra fel-felugráló, farkát csóváló kutyára vár az altatás, egy emberként tiltakoztak ez ellen.
Az igen nem, a nem igen?
Kérdésemre, miért nem mondott nemet az orvos az elaltatásra, azt a választ kaptam, hogy a kutya elaltatása is egy szolgáltatás, melyet el kell vállalniuk, ha a gazda ehhez ragaszkodik. Dr. Szentgáli megerősíti: ha határozottan az altatás mellett teszi le voksát a gazda, nekik sincs választásuk. A klinikai orvos lapunknak elmondta: dr. Szilágyi Zoltán, a VKI (vakvezetőkutya-kiképző iskola) állatorvosa nevével eddig nem találkozott, sőt fel sem merült, hogy a kutya nem az őt behozó gazdák tulajdona. A vakvezetőket képviselő, a kutya leadásánál jelen levő Danyi Mária kutyakiképzőről dr. Szentgáli kijelentette: nem hangzott el, hogy a hölgy a kutyakiképzőt képviseli, s mivel bemutatkozás nem történt, ő nem foglalkozott vele, hogy a kutya harmadik kísérője kicsoda.
Mikor afelől érdeklődtünk, milyen etikai mintát sugallhat a hallgatók részére, hogy egy páciens életben levő állatáról azt a tájékoztatást adják, hogy elaltatták, míg az állat továbbra is él, Németh Tibor úgy fogalmazott: Szentgáli doktor állatorvosi etikai, lelkiismereti szempontból helyesen cselekedett, emberi etikai szempontból viszont helytelenül bírálta el a helyzetet. A hallgatók kérése az volt, hogy az egészségesnek minősített kutya maradjon meg.
„Aláásta az állatorvosi szavahihetőség bizalmi intézményét”
Dr. Németh Tibor, mint dr. Szőke Lászlónak, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) elnökének küldött válaszlevelében is kifejti s az MNO-nak is elmondta, úgy véli: dr. Szentgáli számos, a mindennapi állatorvosi gyakorlattal összeegyeztethetetlen, hibás döntést hozott. Egyrészt valótlant állított a tulajdonosnak vélt vak fiatalembernek és édesanyjának, másrészt aláásta az állatorvosi szavahihetőség bizalmi intézményét. Dr. Németh a tanszék nevében bocsánatot kért a fiatalembertől és édesanyjától az okozott lelki traumáért. Intézkedett, hogy a szolgáltatásért kifizetett 10 ezer forintot a tulajdonosnak visszatérítsék, és Szentgáli doktort írásbeli megrovásban részesítette. A kari szintű fegyelmi eljárás lefolytatásáról a dékán fog dönteni.
A klinika álláspontja szerint ugyanakkor félreértés, hogy Don menthetetlen daganatos betegségben szenved. Az onkológus a kemoterápiát azért ajánlotta fel, mert a rosszindulatú, de „épben eltávolított” daganat miatt a beteg a hosszabb túlélés reményében sikeresen kezelhető.
„Nem történhetett kísérletezés”
Határozottan cáfolta az MNO kérdésére mindkét klinikai orvos a kutya gazdáinak feltételezését, miszerint Donon kísérletezni szerettek volna. Az állatokon végzett kísérletekről – húzták alá – igen szigorú kari és igazgatási szabályok rendelkeznek. Egyetlen, elsődlegesen gyógyult állat sem alkalmas kísérletezésre.
Dr. Németh megmutatta az állatorvosi egyetem sebészeti részlegét: az európai szinten felújított, a hallgatók és orvosok számára nyitott és átjárható folyosókon, helyiségekben, mint ezt külön el is magyarázta, nem lehet állatokat „rejtegetni” vagy „titkos kísérletekre” felhasználni.
Ki fizeti a révészt?
A 90-es évekig a vakvezető kutyákat teljesen ingyen kezeltük, a gyógyszerköltséget sem kellett a tulajdonosnak fedeznie – idézi fel a kezdeteket dr. Németh. Az állatorvoslást az állam száz százalékig finanszírozta. Csakhogy a vakvezető kutyák száma hirtelen megnövekedett: egy idő után ismerős, visszatérő arcok jelentek meg, akik rendre azzal a hivatkozással hoztak ingyenes ivartalanításra kutyát, hogy az vakvezető, vagy azzá válik.
Dr. Szentgáli hozzáteszi: voltak, akik piros keresztes övet is biggyesztettek az álvakvezetőre. Az egyértelmű visszaélések miatt leszűkítették a kezeléseket azokra a vakvezetőkre, akik igazolvánnyal rendelkeznek. Ekkor a kutyák özöne megcsappant, sporadikussá vált. Később dékáni hatáskörben újabb utasítás érkezett, miszerint csak munkadíjból lehet adni kedvezményt, a legutóbbi instrukció pedig, hogy semmilyen kedvezményt nem adhatnak, még diákoknak sem.
A kar ma összesen 30-40 százalékos állami támogatást kap finanszírozási költségeihez. Az egyetem állami intézmény ugyan, de a működését jórészt magának kell kigazdálkodnia, így a külföldi hallgatók által finanszírozott bevételeket használják fel.
Mindennek az a végeredménye, hogy a vakok érdekszövetségével nincs olyan megállapodás, amely a szerves együttműködést s az esetleges kedvezmények rendszerét lehetővé tenné.
Udvardy Zoltán - 2010. május 6.
Forrás: http://www.magyarnemzet.hu/portal/711347
Kapcsolódó cikk, előzmény:
Feltámadt vakvezető, háborgó tulaj: mi történt az állatorvosi karon?
Elképesztő esetről számolt be szerkesztőségünknek egy vakvezető kutya gazdája, aki azt kérte: a menthetetlen, daganatos betegséggel küzdő ebet altassák el a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán. Kértek tőle 10 ezer forintot s közölték vele: az állat már nem él. Don viszont ma is életben van, újra régi otthonában lakik. A gazda nem tartja kizártnak, hogy a kutyával kísérletezni akartak.
Kerek hét esztendőn át volt hű társa és segítője Don, a golden retriever vakvezető kutya Durgonics Tamásnak. Don a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) tulajdona, a kutyát örökös használatbavétellel bocsátották Durgonics rendelkezésére.
A kutyát szemhéjdaganattal operálták meg a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának sebészeti klinikáján. Don szemhéjából a daganatot eltávolították, majd az eb szemgolyójának felvarrása után plasztikai műtétre került sor.
„Nem szenvedett a kutyus”
– A daganatot az onkológiai részlegen megvizsgálták, ahol az eredmény ismeretében, miszerint a rák kezd terjedni, az onkológus kérte, döntsük el, mit szándékozunk tenni. Felvázolta, hogy műtétek sorozatára kerül majd sor és kemoterápiára – meséli Durgonics édesanyja, Mészáros Ibolya. – Gondolkodtunk, konzultáltunk a kutyaiskola vezetőjével is, végül úgy döntöttünk, hogy nem vetjük alá sorozatos műtéteknek azt a kutyát, aki hét éven át odaadóan szolgálta gazdáját, hiszen a végeredmény ugyanaz lenne, csak sokkal több szenvedés árán.
A kutyát 2009. április 9-én bevitték dr. Szentgáli Zsolthoz (sebészeti és szemészeti tanszék és klinika), s kérték az állat elaltatását. – Befizettünk 10 ezer forint „megsemmisítési” díjat, majd az orvos kiküldött minket. 15-20 perc elteltével visszahívott bennünket és elmondta, hogy altatás utáni szívbénítással „nem szenvedett a kutyus”. Fájdalommal telve mentünk haza – meséli Mészáros Ibolya.
Csipleolvasóval a helyszínen
A következő napokban a klinikán járt saját beteg kutyájával egy vak hölgy. Döbbenten vette hírét, hogy itt várakozik egy beteg vakvezető kutya, úgy hallotta, „jól fizető” gazdára vár az orvos, aki meg tudja fizetni az állatra váró műtétek sorát. A hölgy gyanút fogott: mit keres egy vakvezető kutya gazdátlanul a klinikán? Mivel ezeket a különleges kiképzést igénylő, értékes állatokat az MVGYOSZ csepeli kiképzőtelepén tanítják meg feladataikra, ezt a telepet hívta fel, beszámolva a „gazdátlan” ebről.
– Azonnal buszba pattantunk, s a csipleolvasóval a helyszínre siettünk – idézi fel a történteket Farkasné Schiff Mónika, a Vakvezető Kutyakiképző Iskola vezetője. – A klinikán fogadott minket Szentgáli doktor. Készségesen előhozták Dont, akit ismertünk, de akit természetesen a csipleolvasóval is azonosítottunk. A szükséges papírok aláírása után megkérdeztem, miért mondták azt, hogy a kutyát elaltatták, ha továbbra is életben van. Azt mondták, hogy jót akartak a kutyának, azt tervezték, hogy keresnek neki gazdát, aki vállalja a további műtéteket. A pénzre is rákérdeztem, elvégre 10 ezer forintot befizetett a kutya gazdája. Erre azt a választ kaptam, hogy a pénzt már „elkönyvelték”. Arra is célozgattak, hogy az állatot korábban „méltányossági alapon” műtötték.
A kutya visszatér
Don egy ideig a kiképzőiskola telepén volt. A telep orvosa a kutyát megvizsgálta és úgy döntött: az eb állapota megengedi, hogy – élete hátralevő idejében – visszakerülhessen a gazdájához. Ez április 13-án megtörtént.
– Éreztem, hogy valami nincs rendben – emlékszik vissza Mészáros Ibolya. – Olyan érzésem volt, hogy Don él, és hogy kísérleteznek vele. Szentgáli doktor úr ugyanis többször azt mondta a daganatra: ő ilyen esetet még nem látott. Látszott, hogy orvosként érdekli az ügy, szakmai kihívásnak tartja. Nem tartom kizártnak, hogy azért keresett a kutyának újabb gazdát, hogy folytathassa a műtéteket. – A fiam és én nem tudjuk túltenni magunkat az eljáráson. Miért mondta Szentgáli doktor, hogy a kutya „nem szenvedett”? Miért lopta el azt a kutyát, aki nálunk családtagként élt, miért okozott ilyen lelki fájdalmat a családunknak? – teszi hozzá.– A kutya azóta nálunk van, jól érzi magát – nyilatkozza Durgonics Tamás. Édesanyjával együtt úgy érzik, méltánytalanul bántak velük a klinikán.
Ilyen esettel még nem találkoztak
– Az MVGYOSZ legutóbbi ülésén úgy határoztunk: a történtek kivizsgálását kérjük az egyetem állatorvosi karától – jelenti ki dr. Szőke László, a szövetség elnöke. – Mélységesen felháborított minket, hogy a jogilag a mi tulajdonunkban levő állat gazdájának egyértelműen azt mondták, nem szenvedett az állat sokat, később gazdát kerestek Donnak. Hivatalos levélben fordultunk a Szent István Egyetemhez.
Kérdésünkre dr. Szőke elmondta: 2002 óta a szövetség elnöke, de ilyen esettel még nem találkoztak.
– Az MVGYOSZ levelét megkaptuk, az esetet kivizsgáltatom – nyilatkozta lapunknak a sebészeti és szemészeti klinika vezetője, dr. Németh Tibor. A tanszékvezető docens megígérte, amint lehetőségében áll, tájékoztat minket a vizsgálat eredményéről.
Udvardy Zoltán - 2010. április 28.
Forrás: www.mno.hu/portal/710098
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése