2010. 06. 05.-én Baranya megyében a 6-os úton Szigetvár felől tartottunk Pécs felé. Lassan megszokott látvánnyá válik az úton-útszélen elütött rengeteg állat. Szinte már érzelemmentesen haladunk el mellettük. Ezen az estén azonban szokatlan dolog történt. Barátnőm már akkor kiszorítja a kezemből a vért, mikor messze előttünk az úton meglát egy elütött kisállatot.
Ebben az esetben is így történt - már megszoktam -, azonban mikor közelebb értünk észrevette, hogy a kisállat még vergődik az úton. Úgy éreztük nem hagyhatjuk, hogy egy kamion vessen véget az életének, félrehúzódtunk és levittem az állatot az úttestről. A kiscica szörnyű állapotban volt. Folyamatosan megpróbált felállni, de abban a pillanatban el is dőlt. Elülső két foga kitörött, a jobb szeme teljesen fehér volt, váladékozott és vérzett. Akkor még azt hittük, hogy arra a szemére vak - ezért is üthette el egy autó. Úgy gondoltam, hogy semmi esélye nincs túlélni, de legalább nem egy következő autótól pusztul el, hanem nyugalomban és békében. És legalább nem lesz egyedül utolsó perceiben.
Ellenben úgy tűnik a macskáknak tényleg 7 élete van, nem akart elpusztulni. Kerestünk állatorvosokat, telefonáltunk sok helyre, de cicákkal még nappal is alig foglalkoznak, nemhogy este 9 órakor. Lehetőségek hiányában úgy döntöttünk, hazahozzuk. A hazaút során sem adtunk neki sok esélyt. Hörgött, alig kapott levegőt, de jó jelnek láttuk, hogy úgy tűnt, alszik. Úgy döntöttünk, ha túléli az éjszakát egyedül, akkor reggel elvisszük egy állatorvoshoz.
Másnap reggel saját vizeletében és ürülékében találtunk rá, de a legfontosabb, hogy életben volt. El is vittük az állatorvoshoz, aki megnyugtatott minket, hogy nem lesz elaltatva, túlélheti. A koordinációs zavart valószínűleg agyrázkódás okozta, a szeme is rendbe jöhet és nincs eltörve egyik végtagja sem. Hazahoztuk, azonban továbbra is aggódtunk miatta, nem evett és nem is ivott, alig mozgott, ha ébren volt, akkor is folyamatosan leszegte a fejét. Ma már tudjuk, egyszerűen erőtlen volt. Másnap úgy döntöttünk, hogy meg kell etetnünk, ha akar enni, ha nem. Barátnőm ötlete volt, hogy kenjük össze kajával a száját, mert a macskák nem szeretnek koszosak lenni, és akkor le fogja nyalni. Be is jött az ötlet, sikerült egy kis erőhöz juttatni a macskát. Végül megjött az ereje és az étvágya is. A szeme is teljesen rendbe jött, bár még váladékozik kicsit. Teljesen eleven, izgő-mozgó kiscica lett belőle.
Elsősorban szeretnénk megtalálni az igazi gazdáit. Féléves körüli nőstény, és azért gondoljuk, hogy van valahol gazdája, mert nem kóborcicáról van szó: teljesen tiszta volt a bundája, kullancsokat sem találtunk benne, ami egy kóbor állat esetében igen valószínű lenne. A cicát a 6-os főúton találtuk Nagypeterd és Kacsóta között egy kereszteződésnél. Így igazából 4-5 faluból is elszökhetett: Nagypeterd, Kacsóta, Nagyváty, Szentdénes, Rózsafa.
Amennyiben nem sikerülne megtalálni az igazi gazdáját, akkor szívesen adnánk tovább egy olyan családnak, akinél szabad terület is rendelkezésre áll, ugyanis a cica nagyon mozgékony és nem szeret bezárva lenni. Tehát inkább a családi házas környezetet preferálunk, mint egy panellakást. Most már kijelenthetjük, megmentettük a cica életét, ha otthagytuk volna, akkor nem élte volna túl az estét. Megszerettük a kisállatot, a szívünkhöz nőtt, de sajnos a jelenlegi helyzetünk nem engedi meg, hogy magunknál tartsuk. Ezért szeretnénk a maradék 6 életére olyan körülményeket biztosítani, amiben jól fogja érzi magát.
Elérhetőségeink: +36-20-246-3298, gaborhorvath87@gmail.com
+36-30-225-0415, juci.szilagyi@gmail.com
(2010. 06. 10.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése