A MACSKAMÁNIA magazin februári számában napvilágot látott egy cikkem, mely annak az érezhető feszültségnek az okait boncolgatja, mely egyre erősödni látszik macskás körökben. A feszültség alapját az adja, hogy míg a tenyésztés nemzetközi normáit betartó tenyésztők, részben a harmadik éve tartó válság miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, addig minden korábbit meghaladó módon nő azoknak a száma, akik minden szabályra fittyet hányva ontják az olcsó, törzskönyv nélküli, sok esetben beteg kölyköket. A pórul járt gazdik pedig azoktól kérnek segítséget, akiktől vehettek volna macskát, de nem vettek, mert az olcsóság volt a legfontosabb szempont. Az ebből fakadó érthető frusztrációt tetézik azok a botrányok, amelyek egy-egy tenyésztő körül alakulnak ki, valamint az elképesztően eldurvult hangnem a tenyésztők között.
A cikk végkonklúziója, hogy ennek az állapotnak véget kellene vetni. Az nyilvánvalóan tarthatatlan, hogy tenyésztők egymással veszekedjenek. Megoldást csak az jelenthetne, ha a klubok megállapodnának azokban a minimális alapfeltételekben, amiket aztán minden klub betartat a saját tagjaival. Amíg ez nem történik meg, nem várható változás.
Felkértem a nemzetközi macskás szövetségek által elismert hazai macskás egyesületek vezetőit, mondják el véleményüket erről a kérdésről. A következő körkérdést tettem fel nekik:
"Szerinted a klubok milyen mértékben kell, hogy szabályozzák a tenyésztő tagjaik tevékenységét? Mit írhatnak elő és hol az a határ, ami már a tenyésztő "magánügye". Mi ebben a ti klubotok gyakorlata és hogyan tud érvényt szerezni az előírásoknak?"
Ezidáig három egyesülettől kaptam választ, természetesen a többiekét is közzé teszem, amint megérkeznek...
És most lássuk, mit válaszoltak a klubvezetők:
LÁSZLÓ ERIKA - FAMKAT (WCF, ACFA)
A klubok milyen mértékben kell, hogy szabályozzák a tenyésztő tagjaik tevékenységét?
A szabályozás alapjának mi a tenyészmacskák és utódaik egészségét, a fajra jellemző életforma garantálását, szükségleteik kielégítését tartjuk. Ezért a tenyésztői szabályzatunk kitér a megfelelő tartási körülmények meghatározására, a betegségek megelőzésének fontosságára (védőoltások és meghatározott tesztek előírásával), szabályozza továbbá a szaporulatok gyakoriságát is. Előírja az almok bejelentési kötelezettségét és a törzskönyvezett macskák estében a tulajdonosváltozás bejelentését, illetve az elvégzett műtéteket és végül az állat kimúlásának idejét és okát. Előírjuk az alomszemlét is, amely alkalmával DNS mintát veszünk és tároljuk azokat az adott macska dossziéjában.
A törzskönyvi nyilvántartásokba kizárólag bizonylatolt adatok vezethetők be, bemondás alapján adat nem jegyezhető be. Ha egy egyesület vállalja a törzskönyvezés felelősségteljes feadatának elvégzését, nyilván garantálnia kell a törzskönyvi kivonatban közölt adatok valódiságát is. Ha ellenőrizetlen adatokkal "dolgozik", e tevékenysége hiteltelenné válik.
Az ellenőrzötten és ellenőrizhetően vezetett törzskönyvi nyilvántartások nem öncélúak, egyrészt módot adnak egy-egy tenyésztő "működésének" követésére, másrészt fontos adatok kigyűjtését is lehetővé teszik a klubhoz tartozó macskák egészségi állapotáról, az életkor hosszúságáról, vagy esetleg arról, hogy az egyes fajták esetében ilyen egészségügyi, genetikai problémák gyakoriak, stb. A törzskönyvezésnek nem az a célja, hogy a vevőnek a kezébe lehessen nyomni egy papírt (amelyen kétséges eredetű adatok vannak), hanem az, hogy az adott állomány fontos és főképpen hiteles adatai kerüljenek nyilvántartásba. Ez természetesen csak bizonyos, mindenki által betartott és betartatott szigorú szakmai szabályozás alapján lehetséges.
Mit írhatnak elő és hol az a határ, ami már a tenyésztő "magánügye".
Az egyesületeknek teljes szabadságuk van a tekintetben, hogy milyen etikai elveket vallanak a magukékénak és milyen szabályozást írnak elő a tenyésztőik számára. Elvben bármit előírhatnak, amit a közgyűlés az alapszabályba iktat, persze ezek nem mehetnek szembe az egyéb jogszabályokkal, de főképpen az állatvédelmi törvény előírásaival. Aki belép bármely egyesületbe, nyilván tudja, hogy a tagsági viszony azt is jelenti, hogy az ott érvényes szabályokat be kell tartania. Viszont sajnos túl gyakori, hogy egyáltalán nincsenek semmiféle etikai, szakmai szabályok.
A tenyésztőnek tenyésztői tevékenysége során valójában nincs "magánügye" (legfeljebb a tekintetben, hogy hol szerzi be az állományát, kinek és mennyiért ad el macskát), hiszen valójában kvázi kereskedelmi tevékenységet folytat és ily módon vonatkoznak rá a fogyasztóvédelmi előírások is. Evidens, hogy nem adhat el hibás "árut", nem vezetheti félre a vevőt, nem adhat meg hamis, félrevezető adatokat, stb.
Mi ebben a FAMKAT gyakorlata és hogyan tud érvényt szerezni az előírásoknak?
A társadalmi szervezetekre vonatkozó törvény előírja, hogy az alapszabálynak milyen adatokat és előírásokat kell tartalmaznia (ki lehet tag, hogyan szűnik meg a tagsági viszony, stb.). Ha valamely tag az egyesületi szabályokat nem tartja be, akkor lép életbe az a lehetőség, hogy az etikai-fegyelmi bizottság tárgyalja az ügyet. Ennek során az adott egyesület különféle fokozatokat írhat elő: figyelmeztetés, megrovás, majd végső szankcióként kizárás.
A probléma egyik gyökere az, hogy Magyarországon nem kell a hobbi tenyésztést üzleti tevékenységként nyilvántartásba vetetni (így adózni sem kell utánuk), ezért nem ellenőrzi a tevékenységüket állami szakhatóság. Ebből az is következik, hogy az ebben a folyamatban kényszerűen résztvevő macskák hatékony védelmét maguknak az egyesületeknek lenne kötelessége biztosítani. A feltételes mód azért indokolt, mert sajnos azt tapasztaltuk több esetben is, hogy olyan személyek, akiket szabályzataink megsértése miatt el kellett tanácsolnunk, rögvest átléptek valamelyik másik, sokkal "engedékenyebb" egyesületbe és káros tevékenységüket ott szabadon folytathatták tovább. A fentebb már említett, etikai, szakmai szabályzat hiányos egyesületek, klubok vonzereje éppen abban rejlik, hogy nem követelnek semmit a tenyésztőtől, miközben felelőtlen szabadosságuk a súlyos következményeit a sok esetben nyomorúságos körülmények között tartott, továbbá fertőzött, beteg, alultáplált vagy öröklött betegségben szenvedő macskák kénytelenek elviselni. E macskák szenvedése a "liberális" egyesületek lelkén szárad, hiszen ők adják a keretet az ellenőrizetlenül zajló, szakmailag elfogadhatatlan, lelketlen szaporításhoz.
Az is problémát okoz, hogy nálunk (és más országokban is sajnos) elnézőek az egyesületek és megengedik a tagjaiknak, hogy egyszerre több egyesületben is tevékenykedjenek, mint tenyésztők. A FAMKAT ezt tagjainak nem teszi lehetővé, mert ezzel éppen az ellenőrzés lehetősége szűnik meg, a tenyésztő (jobbára inkább szaporító) az egyik almot ennél, a másikat amannál az egyesületnél törzskönyvezteti és lehetetlenné teszi tevékenysége mibenlénének követését, még kevésbé a feltárását.
Megoldást az hozhatna, ha a hazai egyesületek, klubok megállapodnának egy "alapvető elvárások" csomagban, amely megszabná, hogy a hazai tenyésztőknek milyen etikai és szakmai szabályokat kell betartaniuk tevékenységük során, továbbá lefektetné a törzskönyvezés alapelveit is. Ami ugyanis ezen a téren jelenleg sok helyütt zajlik, kritikán aluli színvonalú.
Ehhez létre kellene hozni egy átmeneti, az egyesületek felett, mellett álló szakmai bizottságot, amelybe minden egyes egyesület egy vagy két hozzáértő, kifogástalan szakmai múlttal rendelkező személyt delegál azzal az elhatározással, hogy amikor a munka végére érnek és létrejön az etikai és szakmai kódex, azt minden egyes egyesület kötelezően és egyidejűleg bevezeti. Ezzel harmonizálni lehetne az egyesületek szakmai színvonalát, fokozni lehetne az igényességüket és a hitelességüket.
Hallom is már a hangokat, hogy ennek nincs realitása.
Ha csak a pénz beszél, a kutya meg ugat, akkor tényleg nincs, de ha a hazai macskás világ előre akar lépni, egy ilyen fajta lépés szerintünk megkerülhetetlen...
A cikk folytatása: www.catsofeurope.eu/blog/szabalytalankodok-vita
Kapcsolódó oldal: www.catsofeurope.eu/blog/szabalytalankodok-cikk-kezirat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése