Gazdim! Kérlek gyere értem! Itt vagyok a váci "gyepmesteri" telepen. Telnek, múlnak a napok, és én csak reménykedem, hogy megtalálsz. Persze nagyon szeretnek, de tudják ők is, hogy Rád van szükségem!! Talán az én hibám, hogy elhagytuk egymást. Már nem emlékszem, olyan soknak tűnik ez az idő amióta nem láttalak. Lehet, hogy hivtatok, de én már nagyon rosszul hallok. Lehet, hogy egy óvatlan pillanatban az orrom után mentem, elcsalt a természet, mely újra felidézte ifjú koromat...Hazavágyom arra a helyre, ahol kiskoromban sokat játszottam Veled. Most csak az emlékek maradtak.
Melegség tölti el a szívem a látogatókat nézve. Felkapom a fejem, de Téged nem szimatollak. Szeretném hallani a hangot, érezni a kezet, melyhez 12 éve hozzászoktam.
Nehezen birom a bezártságot, a szivem hajt feléd, de gyenge öreg testem már nem birja. Gyenge vagyok, fáradt vagyok, és ha eljön az idő, szeretnék méltósággal átkelni...
Találj meg, és igérem Neked többé nincs az az illatos fű, az a friss tavaszi üde illat, melyért odaadnám édes otthonom!
Nagyon várlak, még nem adtam fel, kitartok!!
Dávid, egy öreg bernáthegyi fiú
További képek, részletek: www.gallery.site.hu/u/Vaci_Menhely/uj-lakok/david
Kapcsolódó oldal: www.zoldmenedek.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése